„Tridenti zsinat” változatai közötti eltérés

A zsinat elsősorban azokkal a területekkel foglalkozott, ahol a protestáns nézetekkel szemben kellett megfogalmaznia a katolikus egyház nézeteit. A reformátori [[sola scriptura]] elvvel szemben a zsinat hangsúlyozta a másfél évezredes hagyomány fontosságát. A zsinat első szakaszában a résztvevők arra hajlottak, hogy a két forrás, azaz a Szentírás és a hagyomány kiegészíti egymást, de a zsinat végére arra jutottak, hogy a hitnek egyetlen forrása van, amely két úton jut el a hívőkhöz. Az [[eredendő bűn]]t illetően a zsinat úgy határozott, hogy a bűn nem pusztán az utánzás, hanem már a nemzés által van jelen a világban, de az ember a keresztségben "ártatlan, bűntelen, tiszta lesz és így Isten szeretett fia". A [[megigazulás]] egyedül [[Krisztus]] érdeme miatt történik az emberrel, amit azonban [[szabad akarat]]ából következően el is utasíthat. Szemben a reformátorokkal, akik a [[szentségek]] számát kettőre ([[keresztség]] és [[Úrvacsora]]) csökkentették, a zsinat hét szentséget rögzített (mind a hetet megtartotta), megalkotva ezzel a máig érvényes katolikus szentségtant.

 

A tridenti, sorrendben 19. egyetemes zsinat hosszú időre meghatározta a katolikus egyház tanítását és működését. A következő, [[Első vatikáni zsinat|I. vatikáni zsinatig]] három teljes évszázad telt el, de a tridenti egyházszervezet a [[Második vatikáni zsinat|II. vatikáni zsinatig]] tartott, akár a latin misekönyv is (Missale Romanum), illetve 4 kötetes, évszakonkénti latin papi zsolosmáskönyv (Breviarium Romanum, amelynek magyarországi kiadásait a ma is meglévő regensburgi Friedrich Pustet kiadó nyomtatta).