Főmenü megnyitása

Módosítások

54 bájt hozzáadva ,  10 hónappal ezelőtt
a
nincs szerkesztési összefoglaló
A japán nyelv tipológiailag agglutináló, alany-tárgy-ige (SOV) sorrendű mondatokkal. A mutató névmások megelőzik a jelzett szót.
 
A főneveknek nincs ragozásuk, az esetviszonyokat a főnévi csoportok után álló partikulák jelzik: は ('''wa-)''' – topik jelölő, が ('''ga-)''' – (nem topik) alany jelölője, を ('''o-)''' – tárgyjelölő, に ('''ni-)''' – mindenféle helyviszony jelölője, の ('''no-)''' – mindenféle jelzői viszony jelölője (beleértve a vonatkozó mellékmondatot is), de instrumentális-partikula stb. A többes számot sokszor nem jelölik, de ha szükséges, ki tudják fejezni, viszont csak a főnéven és névmáson jelenhet meg, az ige vagy a melléknév sohasem kerülhet többes számba. A többes szám kifejezésére alkalmazhatnak toldalékot: -達('''tacsi)''' (子供達''kodomo''-'''tacsi''' 'gyerekek'), -  ら('''ra)''' (''kare''-'''ra''' 'ők') vagy megduplázzák a főnevet: (人々 ''hito''-'''bito''' 'emberek', ahol hangtani változás is történhet a szó belsejében b>h). A többes számot általánosan alkalmazó nyelvekhez hasonlóan a [[megszámlálhatóság|megszámlálhatatlan]] főnevek, tehát az anyagnevek vagy az elvont fogalmak nevei esetében azonban nem alkalmazzák.
 
A személyes névmások gyakran kiesnek, ha referenciájuk a kontextusból kiderül. Az első személyben az udvariasság foka szerint többféle alak közül választ a beszélő, második személyben gyakran ugyancsak udvarias formula helyettesíti a névmást (például megszólított neve, tiszteleti '''-san/-sama''' / ''-szan/-szama'' szócskával toldva).
1

szerkesztés