„Gemini–8” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Repülés: fejezetek átszervezése |
→A Gemini VIII űrhajó repülése: részletek |
||
194. sor:
[[1966]]. [[március 16.|március 16]]-án 11:41:02-kor (16:41:02 UTC) a Titan rakéta életre kelt és öt perces működéssel egy 160*272 kilométeres ellipszis pályára lökte a Gemini űrhajót és utasait is. További álmélkodásra kevés idő maradt, azonnal el kellett kezdeni az előkészületeket az Agena megközelítésére, amely ekkor 1963 kilométerrel járt előttük egy magasabb pályán. Az űrhajósok pályája ezúttal is úgy volt beállítva – a Gemini VIA-hoz hasonlóan –, hogy a közelítés nagy része beavatkozás nélkül megtörtént. ezért a repülés ezen fázisában a két űrhajós bátran tekinthette az utat sétarepülésnek, ahol nézelődhettek. [[Ausztrália]] az éjszakai félgömbön úszott alájuk, majd [[Hawaii]] már a nappali félgömbön következett, igaz felhők takarták. Hamarosan ismét hazai föld felett jártak, ahol Armstrong megpróbálta kivenni [[Los Angeles]] és a közeli sivatagi reptér, az [[Edwards AFB]] körvonalait, ahol évekig volt tesztpilóta korábban. A Gemini első, 5 mp-es pályamódosító manővere 1 óra 34 perccel a start után, amikor lecsökkentették a pályájuk [[földközelpont]]ját. A második pályakorrekció a második keringés apogeumán volt. Ebben az időben a sebesség 15 m/mp-es növelésével nőtt a perigeum is. A harmadik hajtóműindítás biztosította, hogy a megfelelő pályasíkban legyenek. 90 fokkal a menetiránynak háttal fordultak, és 8 m/mp-es korrekciót végeztek a [[Csendes-óceán]] felett. Aztán végül kellett még egy 0,8 m/mp-es gyújtás, mert a földi irányítók felfedezték, hogy nincsenek pontosan a megfelelő helyzetben a rakéták hibája miatt. A repülés ezen viszonylag csendes ideje alatt Armstrong és Scott evett egy keveset Schirráék azon tapasztalatából kiindulva, hogy a két előd űrhajós elfelejtett enni, majd a feladatok annyira elsodorták őket, hogy végül nagyon éhesen és emiatt fáradtan is dolgozták végig a napjukat. Ezt a hibát elkerülendő Armstrongék elővették az élelemcsomagjaikat, amelyek főként szárított [[vákuum]]csomagolt élelmiszerek voltak és amelyek a víz hozzáadása után is eléggé szárazak, íztelenek maradtak.
A következő pályakorrekció azt célozta, hogy a Gemini pályasíkja megegyezzen teljesen az Agenaéval, ám ez kissé felemásra sikeredett. Ehhez még a Csendes-óceán felett repülve 90 fokkal a repülési irányra állították be az űrhajó orrát és egy 8 m/sec sebességet adtak hozzá a meglévőhöz egy hajtóműindítással, amellyel megváltoztatták a pályát. Hogy megbizonyosodjanak róla, hogy sikerrel jártak-e, rádión jelentették a manővert, amire nem érkezett válasz, ezt ők annak tudták be, hogy minden rendben. Csak később, a mexikói követőállomás hatósugarában jelentkezett Jim Lovell CapCom, hogy nem jók az eredmények még 0,6 m/sec-mal kell változtatni az űrhajó sebességén. A helyzetet nehezítette, hogy nagyon kevés idő maradt az előkészületekre és így csak az űrhajó helzetének állítására maradt idő, a navigációs rendszer újrakalibrálására nem.
====Randevú és dokkolás====
[[File:The First Docking in Space - GPN-2000-001344.jpg|bélyegkép|balra|250px|Az Agena célrakéta, ahogyan Armstrong és Scott megpillantotta a megközelítés végső fázisában]]
[[File:Gemini 8 docking.jpg|bélyegkép|balra|250px|Az Agena és a Gemini VIII között már csak 1 méter távolság van a dokkolási manőver közben]]
A randevú végső fázisa a radar bekapcsolásával kezdődött. A gyártó Westinghous mérnökei szerint a berendezésnek 343 kilométer távolságban kellett először megtalálnia a célpontot, amellyel szemben Armstrongék a gyakorlatban úgy találták, hogy a [[radar]] 332 km-re az Agenától mérte be a célpontot. A repülés 4. órájában egy újabb begyújtást hajtottak végre, amely körpályára állította, 28 km-re az Agena alatt. Ezzel megkezdődött a randevú legvégső szakasza.
Az Agenat először 140 km távolságról látták meg és amikor 102 km-en nyilvánvalóvá vált, hogy az tényleg a céltárgy, ami előttök fénylik, automatikus üzemmódra kapcsolták a számítógépet. Ezután hamarosan az Agena beleveszett az éjszakai félgömb homályába, hogy néhány pillanat múlva a rajta villogó navigációs fények alapján pillantsák meg az űrhajósok. Armstrong ekkor kalibrálta újra a navigációs rendszert a lehető legpontosabb manőverezéshez. Ezután megkezdődhetett a Gemini pályájának finomhangolása, hogy az teljesen az Agena-éhoz simuljon. Armstrong a starttól számítva 5 órával 14 perccel és 56 másodperccel indította azt a hajtóműindítást, amellyel az akkorra hiányzó 100 km-t áthidalja. Ehhez manőverek szövevényes rendszerére volt szükség, amelyhez Scott diktálta hangosan a radarról jövő adatokat, Armstrong irányította az űrhajót. Végül 46 méterre közelítették meg az Agena-t, ahol megállapodtak és relatív sebességkülönbség nélkül, „kötelékben” repültek tovább a másik űreszközzel. Ezzel a manőverek randevút érintő része lezárult.
Armstrong egy 30 perces vizuális ellenőrzést követően engedélyt kapott az irányítástól a dokkolási manőverre.
==== A pörgés ====
| |||