„Gemini–8” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Baleset kivizsgálás: ref. |
Bevezetó részletezése |
||
45. sor:
}}
A '''Gemini–8''', vagy hivatalos megjelölése szerint a '''Gemini VIII''' az amerikai [[Gemini-program]] hatodik emberes küldetése volt. A NASA ezzel a repüléssel folytatta azon sorozatát, hogy az [[Apollo-program]]ban kitűzött holdraszálláshoz szükséges műveletekről bebizonyítsa, hogy kivitelezhetők. A Gemini repülések során már csak egyetlen kipróbálatlan művelet maradt hátra, két űrhajó összekapcsolása, azaz a dokkolás. Lényegében ez a repülés zárta a sort a kipróbálatlan műveletek között, ez után a repülés után már csak a tudás elmélyítése, a gyakorlás volt a célja a további repüléseknek.
A repülés fő célja a dokkolás volt, ezért ismét visszatértek az [[[RM–81 Agena|Agena rakétához]], mint céltárgyhoz, amelyet alkalmassá tettek egy dokkolószerkezettel a [[Gemini űrhajó]] fogadására. A tervek között egy háromnapos út szerepelt, mivel az összekapcsolt Gemini–Agena űrszerelvénnyel manővereket terveztek végezni és az Agena áramellátását is a Gemini [[üzemanyagcella|üzemanyagcellái]] biztosították volna, amelyek így három napra elegendő ellátmánnyal rendelkeztek a biztonsági tartalékokat nem számítva. az Agena elérését és a dokkolást is hamarabb tervezték, mint az első sikeres randevúnál, ezúttal már 2 keringés alatt létre akarták hozni a találkozást. A dokkolás mint fő célkitűzés mellett másodlagos tervek is voltak, Dave Scott űrsétát kellett volna végezzen, majd az Agena-val összekötve még egy fantomrandevút is terveztek a [[világűr]] egy kiválasztott pontjával.
A repülésre [[Donald Slayton|Deke Slayton]] a repülő személyzetekért felelős igazgató [[Neil Armstrong]] parancsnokot és [[David Scott|Dave Scott]] pilótát jelölte ki. Dave Scott személyében ezen a repülésen debütált a [[NASA harmadik űrhajós válogatása|NASA harmadik űrhajós válogatásán]] kiválasztott űrhajósok, az ún. ''Új Tizennégyek" első képviselője, akiknek jelentős része később a holdutazásokon is szerephez jutott. Az űrhajósok összesen tíz kísérlet részesei lettek volna, köztük katonai kísérleteké is és az első olyan űrsétát is tervezték számukra, ahol nem csak a korábbi kinn tartózkodás, hanem érdemi munka, illetve az arra irányuló kísérletek voltak megcélozva.
A startra [[1966]]. [[március 16.|március 16]]-án 11:41:02-kor (16:41:02 [[UTC]]) került sor. Előtte az Agena is sikeresen elstartolt és pályára állt, így nem volt akadálya, hogy egy rövid megközelítés után a két űrhajó megtalálja egymást odafenn. A munka nagyobb részért most is Newton törvényei végezték el, a gondosan kiválasztott pályákkal a Gemini lényegében automatikusan megközelítette az Agenát. Armstrong az utolsó 100 kilométeren (egész pontosan 102 km-en, amikor a radar jelezte az Agena befogását) irányította a Geminit, amely manőverek végén 46 méterre közelítették meg a célrakétát, ahol is megszüntették a relatív [[sebesség]]különbséget és egy ideig kötelékben repültek. Amikor az irányítás engedélyt adott a dokkolásra, Armstrong nagyon óvatosan, 8 centiméter/másodperces sebességgel megközelítette az Agenát, majd a két űrhajó szilárd kapcsolatban egyesült.
Szinte azonnal a világ első sikeres űrdokkolását követően vészhelyzet alakult ki. Az űrhajósok észrevették, hogy az űrhajójuk forogni kezdett a hossztengelye körül. Az irányítás korábbi figyelmeztetése alapján a legénység azt feltételezte, hogy az Agena romolhatott el és ezért a figyelmeztetés alapján jártak el: azonnal leváltak az Agena-ról. Ekkor azonban a probléma eszkalálódott, a pörgés elviselhetetlen mértékre gyorsult, elérte a másodpercenkénti egy fordulatot. Kiderült, hogy mégsem az Agena a hibás, hanem maga a Gemini űrhajó. A két űrhajós életveszélybe került (a pörgés miatt szédülés és látászavarok jelentkeztek náluk és a folyamat végén akár meg is halhattak volna), ám végül Armstrong rendkívüli lélekjelenléttel, az elsődleges kormányrendszer lekapcsolásával és egy másik, csak a légköri visszatérésre tartogatott kormányrendszer aktiválásával elhárította a vészhelyzetet. A két kormányrendszer közötti váltás azonban azt jelentette, hogy a repülést muszáj megszakítani és a lehető leggyorsabban kell szállnia az űrhajónak. A hatodik keringésben végül az eredetileg tervezett [[Atlanti-óceán]] helyett a [[Csendes-óceán]]on kényszerleszállt az űrhajó [[Japán]] közelében, ahol az addigra odarendelt mentőalakulatok rövid idő után kiemelték az űrhajót és utasait.
==Előzmények==
| |||