Főmenü megnyitása

Módosítások

24 bájt hozzáadva ,  10 hónappal ezelőtt
a
A célrakéta startja után minden figyelem a 19-es indítóállásra terelődött, ahol a Gemini űrhajó állt, immár fedélzetén a felszállásra kész legénységgel (Armstrong és Scott tizennégy perccel azelőtt szálltak be az űrhajójukba, hogy az Agena útnak indult). A szoros indítási ablak miatt nem volt túl sok késlekedésre idő, ezért kisebb pánik lett úrrá, amikor Scott biztonsági övének csatjába beleszáradt epoxy ragasztót találtak. A tartalék Pete Conrad és a kilövőállás vezetője Guenther Wendt közös erőfeszítésével sikerült hamarjában kikaparni a felesleges anyagot a csatból. Ahhoz, hogy a tervben szereplő két keringésen belüli randevút tartani lehessen, a startnak nagyon pontosan kellett végbemennie.<ref name="OTSoT_ch11_6">{{cite web|url=https://https://www.hq.nasa.gov/office/pao/History/SP-4203/ch13-6.htm|title=On the Shoulders of Titans: A History of Project Gemini - The Whirligig|author=Barton C. Hacker és James M. Grimwood|language=angol|publisher=NASA|accessdate=2018-12-20}}</ref>
 
[[1966]]. [[március 16.|március 16]]-án 11:41:02-kor (16:41:02 UTC) a Titan rakéta életre kelt és öt perces működéssel egy 160*272 kilométeres ellipszis pályára lökte a Gemini űrhajót és utasait is. További álmélkodásra kevés idő maradt, azonnal el kellett kezdeni az előkészületeket az Agena megközelítésére, amely ekkor 1963 kilométerrel járt előttük egy magasabb pályán. Az űrhajósok pályája ezúttal is úgy volt beállítva – a Gemini VIA-hoz hasonlóan –, hogy a közelítés nagy része beavatkozás nélkül megtörtént. ezért a repülés ezen fázisában a két űrhajós bátran tekinthette az utat sétarepülésnek, ahol nézelődhettek. [[Ausztrália (kontinens)|Ausztrália]] az éjszakai félgömbön úszott alájuk, majd [[Hawaii]] már a nappali félgömbön következett, igaz felhők takarták. Hamarosan ismét hazai föld felett jártak, ahol Armstrong megpróbálta kivenni [[Los Angeles]] és a közeli sivatagi reptér, az [[Edwards AFB]] körvonalait, ahol évekig volt tesztpilóta korábban. A Gemini első, 5 mp-es pályamódosító manővere 1 óra 34 perccel a start után, amikor lecsökkentették a pályájuk [[földközelpont]]ját. A második pályakorrekció a második keringés apogeumán volt. Ebben az időben a sebesség 15 m/mp-es növelésével nőtt a perigeum is. A harmadik hajtóműindítás biztosította, hogy a megfelelő pályasíkban legyenek. 90 fokkal a menetiránynak háttal fordultak, és 8 m/mp-es korrekciót végeztek a [[Csendes-óceán]] felett. Aztán végül kellett még egy 0,8 m/mp-es gyújtás, mert a földi irányítók felfedezték, hogy nincsenek pontosan a megfelelő helyzetben a rakéták hibája miatt. A repülés ezen viszonylag csendes ideje alatt Armstrong és Scott evett egy keveset Schirráék azon tapasztalatából kiindulva, hogy a két előd űrhajós elfelejtett enni, majd a feladatok annyira elsodorták őket, hogy végül nagyon éhesen és emiatt fáradtan is dolgozták végig a napjukat. Ezt a hibát elkerülendő Armstrongék elővették az élelemcsomagjaikat, amelyek főként szárított [[vákuum]]csomagolt élelmiszerek voltak és amelyek a víz hozzáadása után is eléggé szárazak, íztelenek maradtak.<ref name="OTSoT_ch11_6"/>
 
A következő pályakorrekció azt célozta, hogy a Gemini pályasíkja megegyezzen teljesen az Agenaéval, ám ez kissé felemásra sikeredett. Ehhez még a Csendes-óceán felett repülve 90 fokkal a repülési irányra állították be az űrhajó orrát és egy 8 m/sec sebességet adtak hozzá a meglévőhöz egy hajtóműindítással, amellyel megváltoztatták a pályát. Hogy megbizonyosodjanak róla, hogy sikerrel jártak-e, rádión jelentették a manővert, amire nem érkezett válasz, ezt ők annak tudták be, hogy minden rendben. Csak később, a mexikói követőállomás hatósugarában jelentkezett Jim Lovell CapCom, hogy nem jók az eredmények még 0,6 m/sec-mal kell változtatni az űrhajó sebességén. A helyzetet nehezítette, hogy nagyon kevés idő maradt az előkészületekre és így csak az űrhajó helzetének állítására maradt idő, a navigációs rendszer újrakalibrálására nem.<ref name="OTSoT_ch11_6"/>