„Rónay Jácint” változatai közötti eltérés

[[1814]]-ben született jómódú polgári családban, eredeti családneve '''Leitzinger''' volt. Iskoláit Székesfehérváron és Esztergomban végezte. [[1831]]. október 31-én lépett be a Benedek-rendbe, [[Pannonhalmi Bencés Főapátság|Pannonhalmán]]. Novíciusi éveit Pannonhalmán (Szent-Mártonban) töltötte, majd [[Győr]]ött és 1835-től [[Bakonybél]]ben bölcsészeti tanulmányokat folytatott (tanárai [[Guzmics Izidor]], Kovács Villibáld és Bély Fidél, Majer József, Bálás Teofíl, Hollósy Jusztinián), újabb négy évig pedig [[Pannonhalma|Pannonhalmá]]n tanult hittudományokat. [[1836]]. május 24-én tett fogadalmat, ''"beesküdött a rendbe".'' Pannonhalmi évei alatt kezdett írásba, több színművet írt<ref>[[Kisfaludy Károly]]t követő stílusban</ref> (Szilágyi Mihály, Tihanyi remete, Az erény jutalma, melynek pannonhalmi színre vitelében is segített); ezek a munkák azonban kéziratban maradtak. 1839. július 20-án szentelték áldozó pappá; és főapáti szertartói kinevezést is kapott és Pannonhalmán kezdett működni. [[1841]]-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett a pesti egyetemen és 1840-től a bencések Győri Líceumban tanította a rendi növendékeket bölcsészeti tanokra egészen 1848-ig. Győri működés alatt írta ''„Mutatvány a tapasztalati lélektan köréből"'' című művét, illetve folyamatosan publikált a győri ''[[Hazánk (folyóirat, 1847–1848)|Hazánk]]'' című lapban is (Koponya-és arcisme, Élet története). Az újságban közölt 8 írásaiból 1847-ben ''„Jellemisme"'' címmel kötet jelent meg. 1847-ben a ''Mutatvány a tapasztalati lélektan köréből'' című írásáért az [[Magyar Tudományos Akadémia|MTA]] levelező tagjává választották. Székfoglaló előadását 1847. december 29-én ''"Az emberi agyról és befolyásáról a szellemi életre"'' címmel tartotta meg. Ekkor változtatta nevét Rónayra.

Nyugdíjas éveit Pozsonyban, a préposti palotában töltötte, öccse, (Rónay Domokos, őrnagy) és nővérei gondos ápolása mellett. A főrendiház 50 örökös tagja közé választották. Erzsébet királyné és Mária Valéria gyakran tett nála látogatást. Az egyik ilyen látogatás 1886. április 27-én ment végbe a nyilvánosság teljes kizárásával, Mária Valéria ez alkalomból egy ezüst domborműves arcképével ajándékozta meg Rónayt;<ref>Vasárnapi Újság 1896/9. szám</ref> volt tanítványaival állandó levelezésben állt. Halála előtt betegeskedett és nemsokkal korábbi tanítványának, Rudolfnak 1889. januárjában bekövetkezett halála után, mestere is távozott az élők sorából április 17-én. Végrendeletében testévereit tette meg főörököseinek, háziorvosának, dr. Pávaynak hagyta kedvenc óráját, a beszentelést végző papnak házi oltára ezüst feszületét, a végrendelet végrehajtásával megbízott káptalani tagnak kis kereszteket, a székesfehérvári Sebestyén templomnak - hol legelőször áldozott - misemondó ruhákat, a Pannonhalmi főapátságnak tizennyolc festményt. Könyvtára tudományos munkáit a prépostságra hagyta, a szépirodalmiakat a pozsonyi [[Toldy-kör]]nek (2036 kötet). Naplóját, kéziratait, leveleit és összegyűjtött hírlapi cikkeit a pannonhalmi apátság őrizetére bízta. A királyi család táviratban fejezte ki részvétét Rónay testvéreinek, ahogy hírt szereztek Rónay haláláról. Végső nyugalomra április 19-én helyezték.