„Spanyol–amerikai háború” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a (GR) File renamed: File:Independence Seaport Museum 219.JPG → File:Our Victorious Fleets in Cuban Waters.jpg Criterion 2 (meaningless or ambiguous name) · This is the official name of the picture |
a →Amerikai válasz: USA egységesítése a cikkcímekben, replaced: [[Az Egyesült Államok Kongresszusa → [[Az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa, replaced: a [[Az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa|Kongresszus → a [[Az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa|kongresszus |
||
61. sor:
A kubai felkelés kitörése, Weyler módszerei és az ezek keltette közfelháborodás áldás volt az olyan újságok számára, mint a [[Joseph Pulitzer]] tulajdonában lévő [[New York World]] és a [[William Randolph Hearst]] birtokolta [[New York Journal]], amelyek felismerték a lehetőséget a sok eladást eredményező hangzatos címekre és fejlécekre. Ezek a lapok úgy számoltak be az ottani helyzetről, ami megerősítette az elterjedt becsmérlő hozzáállást a spanyolokhoz. Az ország könyveiben, lakóinak gondolataiban és a tudományos életben a Spanyol Birodalmat egyébként is egy elmaradott, erkölcstelen államként kezelték, amelyet a [[rabszolgaság]]ba döntött népek verejtékén és lopott aranyán építettek.<ref>Richard L. Kagan: ''Prescott's Paradigm: American Historical Scholarship and the Decline of Spain''. The American Historical Review 101, no. 2 (April 1996): 423–46.</ref>
Az Egyesült Államok fontos gazdasági érdekekkel bírt, amelyeket károsított az elhúzódó konlfiktus és a mélyülő bizonytalanság Kuba jövőjét illetően. A tengeri szállítást végző cégek, amelyek nagyban támaszkodtak a szigettel folytatott kereskedelemre, súlyos pénzügyi veszteséget szenvedtek, ahogy a harc eredménytelenül folytatódott, és a kereskedelem mintegy kétharmaddal visszaesett.<ref>{{Opcit|n=Offner (2004)|o=51}}</ref> Ezek a cégek nyomást gyakoroltak a [[Az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa|
Az elnök, tisztában lévő a konfliktust övező politikai bonyolultsággal, békés megoldást keresett a felkelésre. Azzal fenyegetőzött, hogy elismeri Kubát hadviselő félként, így engedélyezi a felkelők jogszerű újrafelfegyverézést amerikai cégek által, és elküldte [[Stewart L. Woodford]]ot tárgyalni [[Madrid]]ba. [[Práxedes Sagasta]] miniszterelnökkel, Cánovas kubai autonómiát támogató utódjával folytatott zökkenőmentes megbeszéléseket. Weylert leváltották,<ref name="maine">{{cite web |url=http://www.history.navy.mil/faqs/faq71-1.htm |title=The Destruction of USS Maine |publisher=Naval History and Heritage Command |accessdate=2014-01-29}}</ref> és Kuba számára az autonómia megadását 1898. január 1-jére tűzték ki.<ref>{{Opcit|n=Offner (2004)|o=54–55}}</ref> Az amerikaiak bizalmatlanul álltak ehhez, a felkelők pedig tovább folytatták a harcot a teljes függetlenségért.<ref name="maine" />
| |||
