„Immanuel Kant” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
2 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta10) |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
45. sor:
Fiatal korában erősen vonzották a [[természettudomány]]ok és a [[matematika]], disszertációját (1770) például a tér kétféleképp való matematikai irányíthatóságáról írta, reáltudományos eredményei is figyelemre méltóak voltak. Foglalkozott például a [[tér (filozófia)|tér]] három[[dimenzió]]s voltának bizonyításával (aminek valószínűleg nem kis részben köszönhető későbbi filozófiájának sok alapproblémája és jellegzetessége), nevét a [[Naprendszer]] kialakulására vonatkozó elmélete ([[Kant–Laplace-elmélet]]) is őrzi. Ezt az 1755-ben megjelent ''Allgemeine Naturgeschichte und Theorie des Himmels'' című munkájában fejtette ki, míg [[Pierre-Simon de Laplace]] elképzelése [[1796]]-ban jelent meg az ''Exposition du systéme du monde'' című munkájában.
[[Fájl:Kant doerstling2.jpg|220px|thumb|left|Kant társaságban]]
Ahogyan a ''Prolegomene (Bevezetés minden lehető metafizikához)'' című írásában is mondta, Hume ébresztette fel a „dogmatikus szendergésből”. A következő években Newton műveit tanulmányozta, Hume-ot és főleg [[Jean-Jacques Rousseau|Rousseau-t]], akik a saját bevallása szerint, a „helyes útra irányítják” és kikényszerítik „gondolkodás forradalmát”. Kant addig úgy gondolta, hogy a tudás nem a tapasztalatban van, hanem az értelemben, a rációban. Ez az elmélet volt a dogmatizmus szempontja. Ezzel ellentétben Hume azt állította, hogy csak a tapasztalat lehet biztos forrása a megismerésnek. Azonban – mivel a racionalizmus dogmatizmushoz, az empirizmus szkepticizmushoz vezethet – később a következőket mondja erről: az érzéki szemléletek fogalmak nélkül vakok, a fogalmak szemléletek nélkül üresek. Kant azt szeretné megtudni,
Az értelem nem ismerhet meg mindent, tehát az értelem az a dolog, ami a megismerés folyamatát korlátozza. Azonban fontos szerepet tölt be a praktikus élet, a morál területén. Erről a témáról való nézeteit az 1787-ben megjelent ''A gyakorlati ész kritikája'' című írásában fejti ki.
|