„Immanuel Kant” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
2 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta10)
Nincs szerkesztési összefoglaló
45. sor:
Fiatal korában erősen vonzották a [[természettudomány]]ok és a [[matematika]], disszertációját (1770) például a tér kétféleképp való matematikai irányíthatóságáról írta, reáltudományos eredményei is figyelemre méltóak voltak. Foglalkozott például a [[tér (filozófia)|tér]] három[[dimenzió]]s voltának bizonyításával (aminek valószínűleg nem kis részben köszönhető későbbi filozófiájának sok alapproblémája és jellegzetessége), nevét a [[Naprendszer]] kialakulására vonatkozó elmélete ([[Kant–Laplace-elmélet]]) is őrzi. Ezt az 1755-ben megjelent ''Allgemeine Naturgeschichte und Theorie des Himmels'' című munkájában fejtette ki, míg [[Pierre-Simon de Laplace]] elképzelése [[1796]]-ban jelent meg az ''Exposition du systéme du monde'' című munkájában.
[[Fájl:Kant doerstling2.jpg|220px|thumb|left|Kant társaságban]]
Ahogyan a ''Prolegomene (Bevezetés minden lehető metafizikához)'' című írásában is mondta, Hume ébresztette fel a „dogmatikus szendergésből”. A következő években Newton műveit tanulmányozta, Hume-ot és főleg [[Jean-Jacques Rousseau|Rousseau-t]], akik a saját bevallása szerint, a „helyes útra irányítják” és kikényszerítik „gondolkodás forradalmát”. Kant addig úgy gondolta, hogy a tudás nem a tapasztalatban van, hanem az értelemben, a rációban. Ez az elmélet volt a dogmatizmus szempontja. Ezzel ellentétben Hume azt állította, hogy csak a tapasztalat lehet biztos forrása a megismerésnek. Azonban – mivel a racionalizmus dogmatizmushoz, az empirizmus szkepticizmushoz vezethet – később a következőket mondja erről: az érzéki szemléletek fogalmak nélkül vakok, a fogalmak szemléletek nélkül üresek. Kant azt szeretné megtudni, hogy hogyanmiképp juthatunk tudományos ismeret birtokába, azaz milyen feltételek biztosítják ezt az ismeretet. E problémát részletesen az 1781-ben megjelent ''A tiszta ész kritikája'' című művében fejti ki. Kant ekkor 57 éves volt, és az eddig megjelent műveinek köszönhetően már elismert személyiségnek számított.
 
Az értelem nem ismerhet meg mindent, tehát az értelem az a dolog, ami a megismerés folyamatát korlátozza. Azonban fontos szerepet tölt be a praktikus élet, a morál területén. Erről a témáról való nézeteit az 1787-ben megjelent ''A gyakorlati ész kritikája'' című írásában fejti ki.