„Szlovák Köztársaság (1939–1945)” változatai közötti eltérés

Március 18-án Hitler Bécsbe hívatta Tisót, ahol a védnökség feltételeit tárta elé, amiket 25 éves lejáratú szerződésben is rögzítettek. Szlovákia ekkor a [[Harmadik Birodalom]] csatlós államává vált, a [[Hlinka Szlovák Néppártja – Szlovák Nemzeti Egységpárt]]on, a [[Deutsche Partei]]on és az [[Egyesült Magyar Párt]]on kívül minden más pártot betiltottak. A Cseh–Morva Protektorátussal való határsávot (Schutzzona – védősáv a Vág jobb partja) német csapatok ellenőrizték. Az Európában 1939. szeptember 1-jén [[Lengyelország]] lerohanásával kitört második világháborúban, az ország első katonai szerepvállalása a vasútvonalak átengedése volt a Német Birodalom háborús céljaira.<ref>Lacko, M. 2007 (ed.): [Proti Poľsku – Odraz ťaženia roku 1939 v denníkoch a kronikách slovenskej armády. Bratislava.]</ref> Ennek következménye, hogy lengyelek egyedüli menekülési útvonala a megszálló csapatok elől csupán Kárpátalja maradt. A lengyel katonai menekültek egy részét ideiglenesen a felvidéki visszacsatolt terüleken helyezték el.

 

Az ország gazdasági tekintetben is a Német Birodalomnak volt alárendelve. A [[Szlovák korona (1939)|szlovák korona]] [[német birodalmi márka|német birodalmi márkához]] igazított értéke nem a valós értéket tükrözte. A [[Szlovák Nemzeti Bank]] felét a [[Reichsbank|Birodalmi Bank]] igazgatta. A hátrányos gazdasági körülmények és a fedezetlen bankók magas inflációt eredményeztek. A legnagyobb cégek a birodalomból jöttek, illetve német tulajdonba kerültek. Az ipar, melyet a Vág-völgyében koncentráltak, főként a német hadiipart szolgálta ki. Ezen felül „önkéntes” munkaerőt is biztosítottak Németországnak. Az ország politikai vezetésébe is beleszóltak, mivel a HSĽS felső vezetésében is voltak önállósulási törekvések. A [[klérofasiszta]] kormányzatban Jozef Tiso 1939. október 26-án megerősítette pozícióját, mivel az első Szlovák Köztársaság egyetlen elnöke lett.