„Szlovéniai magyarok” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
3 forrás archiválása és 1 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta10) |
a →A két világháború között: linkjav. |
||
28. sor:
A párizsi békekonferencia a jugoszláv-magyar határt a Mura és a Rába vízválasztóján húzta meg.<ref>http://mek.oszk.hu/02200/02239/Göncz{{Halott link|url=http://mek.oszk.hu/02200/02239/G%C3%B6ncz |date=2018-11 }} László: A muravidéki magyarság 1918-1941</ref> Így került a Muravidék (Prekmurje) a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz, a későbbi [[Jugoszlávia|Jugoszláviához]], s maradt Magyarországon az ún. Porabje, mintegy 5.000 szlovénnel, bár ezért cserébe a belgrádi vezetés hajlandó lett volna az alsólendvai magyar területekről lemondani. A Magyarországtól elcsatolt mintegy 940 négyzetkilométernyi terület 169 települése közül 28-nak a lakossága szinte teljes egészében magyarokból állt. A jugoszláv (szerb) hadsereg [[1919]]. [[augusztus 12.|augusztus 12-én]] vonult be a Muravidékre. A nagyhatalmi döntés – mint [[Burgenland]] esetében is – kompenzációt is jelentett, ez esetben az új délszláv állam számára, az [[Olaszország]]hoz került és az [[Ausztria]] birtokában maradt szlovén lakta területekért.
A térség három ország – Jugoszlávia, Magyarország és Ausztria – perifériájává változott. Az [[Esterházy család|Esterházy]]-birtokot nem az azt megművelő magyar cselédség, hanem a helyi, és az Olaszországhoz került területekről áttelepített szlovének között osztották fel, ellentéteket gerjesztve az őslakosok és a „kolonisták”, a magyarok és a szlovének között. Egy sor magyar falu szélén épültek új falurészek ([[Petesháza]], [[Hosszúfalu (Szlovénia)|Hosszúfalu]], [[Pince (település)|Pince]], [[Gyertyános (Szlovénia)|Gyertyános]], [[Hídvég]], [[Kámaháza]]) a telepesek számára, sőt Benica-Benice néven egy önálló telepes falu jött létre. A föld és megélhetés nélkül maradtak körében pedig folytatódott a kivándorlás és a szezonmunka az USA, Németország és Franciaország felé. A regionális kapcsolatok megszakadtak: a muravidékiek többé nem járhattak át aratni a dunántúli nagybirtokokra; megszűnt a vasúti összeköttetés Muraszombat és Körmend, majd Lendva és [[Rédics]] között. 1923-tól Muraszombat új vasútvonalon – [[Ormož]]on át – kapcsolódott Mariborhoz.
A II. világháború idején a területet visszacsatolták Magyarországhoz ([[1941]]. [[április 16.|április 16]]-a és [[1945]]. [[április 3.]]).<ref>{{Cite web |url=http://www.ms.sik.si/GonczLFelszab.htm# |title=Göncz László: Felszabadulás vagy megszállás? |accessdate=2007-12-05 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20080920045648/http://www.ms.sik.si/GonczLFelszab.htm# |archivedate=2008-09-20 }}</ref> A magyar adminisztráció kiépítésekor, 1941-ben, sajátos módon, tízezrek vallották magukat szlovén-horvát anyanyelvűnek, de magyar nemzetiségűnek a Muravidéken és a Muraközben. A magyar hatóságok a telepesek és a megbízhatatlannak minősítettek közül több mint 600 személyt internáltak rövidebb-hosszabb időre a sárvári táborba.
| |||