„Szeged–Békéscsaba-vasútvonal” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Helyesírás, illetve szóhasználat javítása. |
||
164. sor:
A teherforgalom 1871-ben 305 ezer tonna volt, ami az 1880-as évekre 600 000 tonna fölé emelkedett. A vonalon főként mezőgazdasági termékeket, élőállatokat, építőanyagot és fát fuvaroztak. Az államosítás idején 38 mozdony és 676 teher-és személykocsi látta el a forgalmat. A mozdonyok azonos típusúak voltak 1B tengelyelrendezéssel. 18 darab a müncheni Maffei, 10 a müncheni Krauss, 10 a bécsi Sigl gyárban készült. Legnagyobb sebességük 55 km/h volt, tengelyterhelésük tengelyenként 9,25, 11 és 10,75 tonna volt. Államosításkor a MÁV-nál a II. m. osztályban 801-838 pályaszámon futottak, később a [[MÁV 237|237-es sorozatba]] sorolták őket. A teherkocsi-állomány több mint fele, 363 db fedett teherkocsi volt, 162 db nyitott, emellett volt még 59 db állat-, 23 szálfa- és 69 szénszállító vagon. Több esetben bérelt teherkocsikat is használt a társaság.
A vasútvonal jelentős károkat szenvedett az 1879-es szegedi nagy tiszai árvízben. A vasúti töltésnek fontos feladata volt Szeged védelmében, mivel északról védte a várost. A társaság felkészült az árvízre, a vasúti töltést a legveszélyeztetettebb Algyő–Rókus szakaszon megerősítették, az átereszeket eltorlaszolták. 1879. március 5-én Algyőtől mintegy 10 km-re északra Petresnél átszakadt a gát, és a víz megindult Szeged felé. Március 6-án átszakadt a második védelmi vonal, a sövényházi töltés, így a várost már csak a vasúti töltés védte. Március 7-én éjjel 2 óra 30 perckor a vasúti töltés átszakadt Algyő közelében. A rókusi töltés két napig tudta még védeni a várost,
== Forgalom ==
174. sor:
==Fejlesztési tervek==
===Szeged–Hódmezővásárhely
{{fő|Szeged–Hódmezővásárhely tram-train}}
A vasútvonalat érintő legfontosabb fejlesztés a [[Tram-train|vasút-villamos]] rendszer kiépítése Szeged és Hódmezővásárhely között, ami várhatóan 2020-ban készül el. A fejlesztés keretében vágánykapcsolat épül ki Szeged-Rókusnál az [[1-es villamos (Szeged)|1-es villamos]] vonalával, valamint új városi villamosvonal Hódmezővásárhelyen. A hibrid meghajtású dízel-villamos (600 V), városi vasúti és nagyvasúti üzemre is képes járművek Szeged-Rókus állomáson a nagyvasúti pályára fordulnak rá, melyen vonatként Hódmezővásárhelyi Népkertig közlekednek, ahol a nagyvasútról letérve villamosként folytatják az utat Hódmezővásárhely nagyállomásig. A fejlesztéshez kapcsolódóan kb. 7 km hosszan második vágány épül szakaszosan Szeged-Rókus és Hódmezővásárhelyi Népkert között:
* Kopáncs – Algyő állomásközben az 1613+25 – 1665+85 szelvények között (A Tisza-hídnál megépülő Sártó elágazástól Kopáncs állomásig )
* Algyő – Szeged-Rókus állomásközben az 1740+12 – 1771+00 szelvények között. (Szeged-Rókus Tramtrain-elágazás - Baktó elágazás)
**Ez utóbbi vonalszakasz csak a
A beruházás teljes költsége 74,6 milliárd forint lesz, amely magában foglalja a városi villamosvágányok kiépítését, a részleges kétvágányúsítást a hibrid dízel-villamos járművek beszerzését és járműtelep építését, azonban a vasútvonal villamosítását nem.<ref>{{Cite web|url=http://fonodo.reblog.hu/duborog-a-tram-train|title=Dübörög a Tramtrain|accessdate=2017-08-30|work=Fonódó reblog}}</ref>
===Villamosítás===
A
== A pálya ==
197. sor:
A MÁV 1895-ben kezdte el a sínek tömeges cseréjét, a "b" rendszerű vas[[sín]]ek helyére "c" rendszerű acélsínek kerültek. A "c" sínek kétféle változatát is beépítették, a régebbi szabvány szerintiek 33,25 kg/m tömegűek és 7, 7,5 illetve 8 méter hosszúak, míg az újabb szabvány szerintiek 34,5 kg/m tömegűek és 9–12 méter hosszúak voltak.<ref>Később ez az újabb szabvány terjedt el, még ma is találhatók tömegesen ilyen sínek mellékvonalakban.</ref> A vassínek 1905-re már csak állomási mellékvágányokban maradtak meg. 1913-ban Szeged és Szeged-Rókus közé 33 kg/m súlyú "r" jelű sínek kerültek.
A két világháború között csak korlátozott felújítási munkák folytak. 1927-ben megjelentek a vonalon az első lágyvasbetétes betonaljak, amelyeket kísérleti jelleggel építették be. 900 db került Hódmezővásárhely és Kútvölgy közé, míg 380 db Vásárhelykutas (ma Székkutas) állomás II. és III. vágányába. Az ágyazatot folyamatosan zúzottkőre cserélték. A régi "c" síneket az 1940-es évek elejére végig kicserélték újabb szabvány szerintiekre. 1945-ben a felépítmény végig 34,5 kg-os "c" sínekből állt, 1912 és
A betonaljak szórványos beépítése később is folytatódott: 1950-59 között lágyvasbetétes B és U, valamint előfeszített E jelű aljakat építettek be állomási vonatfogadó vágányokba, szórványosan a nyíltvonalba is. Gondot okozott az alépítmény állapotának leromlása is, jellemzővé vált az ágyazat elsarasodása és a vízzsákok kialakulása. [[1955]] és [[1956]] között Kopáncs és Algyő között megcsúszás miatt 1,4 km hosszban kicserélték a töltés anyagát. Az 1960-as évek végén a tengelyterhelés 16-17 tonna, az engedélyezett sebesség 60–65 km/h volt.
220. sor:
A pályafenntartási munkák keretében végzett hézagmentesítés ezután az Orosháza–Hódmezővásárhely szakaszon folytatódott rövidebb szakaszokban, évente változó hosszban.
===
A vasútvonal következő jelentős átépítése a [[Szeged–Hódmezővásárhely tram-train|Szeged–Hódmezővásárhely vasút-villamoshoz]]
== Egykori kapcsolódó kisvasutak ==
|