„Atlanti csata (második világháború)” változatai közötti eltérés

Franciaország elfoglalásával a német tengeralattjárók másfél ezer kilométerrel közelebb kerültek Nagy-Britanniához. Az atlanti kikötők ([[Lorient]], [[Bordeaux]], La Pallice, [[Saint-Nazaire]], [[La Rochelle]], [[Brest]]) megszerzésével nagy változás állt be a német taktikában, ugyanis a búvárhajók ekkortól könnyedén elérték a Nyugat- és Dél-Afrikába vezető útvonalat ''(Cape route)'', az amerikai kontinensről érkező szállítmányokat, és bejutottak a [[Földközi-tenger]]re is.{{refhely|Keegan|182. oldal|azonos=182.}} Az atlanti kikötők elfoglalása után Dönitz kiszélesítette a farkasfalka-háborút. A német tengeralattjárók hatékonysága az őrjáratban töltött több idő és a konvojokból az inváziós félelmek miatt hiányzó kísérőhajók nagy száma miatt drámaian megnőtt: nyártól a brit veszteségek havi 250 ezer brt fölé emelkedtek, miközben a hajógyárak csak harmadennek ennyiharmadára rúgó hajóteret tudtak vízre bocsátani.{{refhely|Encyclopaedia Britannica}}{{refhely|Keegan|186. oldal|azonos=186.}}{{refhely|Edwards|38. oldal|azonos=38.}}

A hajózás túl kockázatos lett a mediterrán térségben is, a brit kereskedelmi hajók ezért kénytelenek voltak a [[Gibraltár (brit tengerentúli terület)|Gibraltár]]–[[Szuezi-csatorna]] útvonal helyett [[Fokváros]]t megkerülve elérni a távoli gyarmatokat. A sokkal hosszabb útvonal miatt a hajók több időt töltöttek kiindulópontjuk és célállomáukscélállomásuk között, ezért jelentősen csökkent az elérhető szállítókapacitás.{{refhely|Encyclopaedia Britannica}} Június 28-án éppen egy Afrika-kerülő hajó, a ''City of Baghdad'' kapitánya okozott súlyos károkat a brit flottának, amikor [[Szumátra]] közelében elfelejtette megsemmisíteni a kódkönyvet, amikor a németek hírhedt felfegyverzett teherhajó, az ''Atlantis'' legénysége elfoglalta teherszállítóját. A B-Dienst ezután hónapokon át erőfeszítés nélkül fejtette meg a konvojok kommunikációját.{{refhely|Edwards|62–63. oldal|azonos=62–63.}}