Wikipédia

„Afrika az első világháborúban” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
6 forrás archiválása és 1 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta10ehf1)
85. sor:
A búr kommandók egykori vezetői ekkor már javában szervezkedtek. Maritz alezredes két-három éve már kapcsolatban állt a DSWA tisztjeivel, mivel a második angol-brit háborút követő száműzetését Német Délnyugat-Afrikában töltötte és a Schutztruppe egységében harcolt a [[Herero-lázadás]] leverése kapcsán. Ő szervezte be Beyers vezérkari főnököt, aki pedig [[Christiaan de Wet]], Jan Kemp és [[Jacobus Herculaas de la Rey]], nagy tekintélyű, egykori kommandóparancsnokokat vonta be az összeesküvésbe. Beyers szeptember 15-én motorkocsival vitte de la Reyt szónokolni egy gyakorlatozni összegyűlt milicista egység elé, azzal a céllal, hogy a lázadás oldalára állítsa őket. Egy úttorlasznál a Foster-banda tagjaira vadászó rendőrség tévedésből lelőtte de la Reyt. Az összeesküvők azt hitték, lelepleződtek és pánikba esve mindent leállítottak. A milicistákat hazaengedték, a terv dugába dőlt, a kedvező momentum elillant. Pár nappal később meggyőződtek róla, hogy mégsem dekonspirálódtak; de la Rey temetésén pedig terjeszteni kezdték gyanújukat, miszerint a kormány tetette el láb alól.
 
Szeptember végén az északnyugati határvidéken parancsnokló Solomon Gerhardus "Manie" Maritz alezredes megtagadta, hogy embereit a németek ellen vezesse. A kormány (saját kérésére) felmentette beosztása alól, viszont Maritz nem adta át a parancsnokságot, hanem október 9-én proklamációban hívott fel a kormány megdöntésére, s ezzel [[búr felkelés|a lázadást elindította]]. [[Keimoes]]ban egy [[Dél-Afrikai Köztársaság (1914–1915)|újabb búr államot]] is kikiáltottak. A második búr háború számos ismert vezetője be volt avatva (Beyers, De Wet, Kemp, Bezuidenhout), de nem sikerült csatlakozásra bírni a politikai ellenállás két vezetőjét, Hertzogot és Steynt. Beyers augusztusban a világháborúba való beavatkozás elleni tiltakozásául lemondott a vezérkari főnökségről, így Botha és Smuts szabadon rendelkezett a szervezett dél-afrikai haderő felett, mely ekkor 32&nbsp;000 főre rúgott. Ezzel szemben a lázadók 12&nbsp;000 fő körüli erőt tudtak összeszedni. Elszórt gócaikat sorban legyőzte a kormánycsapatok túlereje, október 24-én vereséget szenvedett Maritz,<ref>{{cite web |url=http://samilitaryhistory.org/vol132hp.html |title=Maritz-lázadás|date= |accessdate=2009-10-03 |author= |authorlink= |language= angol| publisher= |work=http://samilitaryhistory.org/vol132hp.html|format= }}</ref> 28-án pedig De Wet esett fogságba. Beyers szintén vereséget szenvedett és arra kényszerült, hogy átkeljen a [[Vaal]] folyón. December 28-án az átkelés közben Beyers belefulladt az árba. Kemp 500 fős egységével Becsuánaföld sivatagán átkelve németek ellenőrizte vidékre menekült, de aztán egy héttel később visszatért Dél-Afrikába és megadta magát. A lázadók haderejének nagyobb részét még Dél-Afrikában szétverték.<ref>{{cite web |url=http://www.greatwardifferent.com/Great_War/SW_Afrika/Botha_01.htm |title=Maritz-lázadás|date= |accessdate=2009-10-03 |author= |authorlink= |language= angol| publisher= |work=www.greatwardifferent.com |format= |archiveurl=https://web.archive.org/web/20100501200038/http://www.greatwardifferent.com/Great_War/SW_Afrika/Botha_01.htm|archivedate=2010-05-01}}</ref>
 
Botha hat-hétéves ítéleteket szabatott ki a vezetőkre (egyedül Maritz emigrált Spanyolországba 1923-ig, mikor is hazatért). Köszönhetően a civil emberjogi akcióknak, tüntetéseknek és petícióknak két évvel később szabadok voltak és a továbbiakban a Dél-Afrikai Unió alkotmányos keretein belül keresték az oppozíció lehetőségét.
112. sor:
=== Windhoek bevétele ===
 
Február 8-án Botha megérkezett, hogy átvegye a kettéosztott hadsereg északi része feletti parancsnokságot. [[Walvis Bay]] és [[Swakopmund]] kikötőjét ezalatt kiépítették, hogy befogadhassa, továbbíthassa a 20&nbsp;000 fős inváziós erő felszerelését, beleértve ebbe vihartörő gát, parti vasútvonal, depók és egyéb infrastruktúra létesítését is. Február 22-én a hadsereg előrenyomult a [[Windhoek]] felé vezető vasútvonal mentén.<ref>{{cite web |url=http://www.greatwardifferent.com/Great_War/SW_Afrika/Botha_02.htm |title=Botha namíbiai hadjárata |date= |accessdate=2009-10-03 |author= |authorlink= |language= angol| |publisher= |work=www.greatwardifferent.com |format= |archiveurl=https://web.archive.org/web/20100501200043/http://www.greatwardifferent.com/Great_War/SW_Afrika/Botha_02.htm |archivedate=2010-05-01 }}</ref>
 
Március 20-án megütköztek a németekkel [[Pforte]] és [[Jakalswater]] mellett. Utóbbinál a támadást visszaverték, de a Pfortét védelmező kétszáztíz német megadta magát. Ezzel egyidőben bevették a Rietnél kiépített erős német állásokat. Jó egy hónap pihenő következett, míg a hadtápot beljebb költöztették és felkészültek a további előrenyomulásra. Május 1-jén Brits ezredes bevette Kubast, 5-én elesett Kabibi, a fontos vasúti csomópont. Ekkor már csak 100&nbsp;km távolságra lehettek Windhoektól. Mikor május 10-én a Myburgh tábornok vezette előörs megközelítette Windhoekot, a németek telefonon jelezték, hogy készek megadni magukat. 12-én Botha bevonult a német főerők által Grootfontein felé elhagyott [[Windhoek]]ba.
179. sor:
 
==== Befut a ''Rubens'' ====
Az égető lőszerhiányt áprilisban némileg enyhítette, hogy a dán ''Kronborg'' nevű teherhajónak álcázott ''Rubens'' áttörte a brit blokádot. A 6000 tonnás hajó eredetileg angol tulajdonban volt és a háború kitörésekor Hamburgban foglalták le. Fegyverrel és lőszerrel, konzervekkel és a Königsberg számára szénnel telerakodva átsettenkedett az Északi-tenger blokádján, majd Német Kelet-Afrika felé vette az irányt. Április 4-én, az érkezésére számító ''HMS Hyacinth'' négy mérföldre a Mansa-öböl partjai előtt (kb. félúton Tanga és Yassini között) észrevette. A ''Rubens'' a cirkáló agyúitól hajtva partra futott az öbölben. Legénysége a fenékszelep kinyitásával elárasztotta a rakteret tengervízzel, felgyújtotta a fedélzetet, hogy a hajó állapota súlyosabbnak hasson, majd a partra menekült.<ref>{{cite web|last=Vogelsang| first=Raimund|title= Tarnkappen-Blockadebrecher Kurs Sansibar|url=http://www.traditionsverband.de/download/pdf/bockadebrecher_rv.pdf |language=német |accessdate=2010-03-17|work=http://www.traditionsverband.de/download/pdf/bockadebrecher_rv.pdf}}{{Halott link|url=http://www.traditionsverband.de/download/pdf/bockadebrecher_rv.pdf |date=2019-02 }}</ref> A ''Hyacinth'' szétlőtte a ''Rubens''-t, de a roncsot nem tudta birtokba venni. Brit tengerészek csónakba szállva igyekeztek az irányába, csakhogy időközben megérkezett a Schutztruppe és gépfegyvertűzzel fogadta őket (Tangától mindössze kb. 10&nbsp;km-re lehettek). A csónakok megfordultak, a ''Hyacinth'' elhajózott.
[[Fájl:Bundesarchiv Bild 105-DOA3030, Deutsch-Ostafrika, Frachter.jpg|thumb|300px|right|A Rubens roncsa]]
A ''Rubens'' fedélzetét felszaggatta az ágyútűz és kiégett, másnap azonban már megkezdődött a rakomány kimentése. Öthetes munkával a 2000 tonna szén kivételével a teljes szállítmányt sikerült kihalászni, mivel az elárasztás megóvta a tűztől és megakadályozta a lőszer felrobbanását.<ref>{{cite book |last=Miller| first=Charles|title=Battle for the Bundu: The First World War in German East Africa|pages = 112| publisher=Macmillan Publishing Co., Inc., New York| year=1974| isbn=0-02-584930-1}}</ref> Az ötmillió töltényes lőszerrakomány nagy részébe nedvesség szivárgott, de később egyenként szétszedték és kiszárították őket.<ref>{{cite book|first=Ludwig|last= Deppe|title=Mit Lettow-Vorbeck durch Afrika|publisher=Verlag August Scherl, Berlin|year=1921|pages=106|language=német}}</ref> A [[Gewehr 98]]-as puskákkal le lehetett cserélni az addig használt, korszerűtlenebb Gewehr 71-eseket.<ref name="1911encyclopedia.org">{{cite web |url=http://1911encyclopedia.org/East_Africa:_Military_Operations |title=Az 1911 Enciklopédia esszéje az I. világháború afrikai harcairól|date= |accessdate=2009-12-27 |author= |authorlink= |language= angol| publisher= |work=http://1911encyclopedia.org/East_Africa:_Military_Operations |format= |archiveurl=https://web.archive.org/web/20080719211455/http://www.1911encyclopedia.org/East_Africa:_Military_Operations|archivedate=2008-07-19}}</ref>
 
==== Bukoba elpusztítása ====
218. sor:
A van Deventer vezette második hadosztály április 17-én érte el Kondoa Irangi városát. Feladata Arushán és Kondoán keresztül elérni a déli vasútvonalat Dodománál, majd keletre fordulva Morogoronál bezárni a gyűrűt a német csapatok körül. Az ide beosztott lovasság mozgékonyságához nagy reményeket fűztek. Noha Kondoát könnyen, veszteségek nélkül bevették, a hadosztály az ide vezető úton teljesen kimerült és nem tudott továbbhaladni. Kétezer lovat vesztettek el a cecelegyeknek köszönhetően, a katonák jó része szintén beteg volt és az esős évszak is kezdetét vette. Az özönvízszerű esőzés minden utat elmosott, folyammá duzzasztotta a patakokat és szinte elvágta a dél-afrikaiakat az utánpótlástól.
 
A háromezer fősre fogyatkozott hadosztály ellen Lettow-Vorbeck majdnem négyezer főnyi erőt vont össze, mellyel 1916. május 8-án támadásba kezdett. A németek azért tudták jóval könnyebben mozgatni erőiket, mert Kahe, Handeni és Morogoro között kisegítő vasútvonalat építettek, mikor a britek északról jövő offenzíváját megsejtették. Az elcsigázott, beteg van Deventer-hadosztály négy támadást vert vissza 10-ig, mikor a rohamokat lefújták. Smuts további három ezredet vezényelt Kondoa Irangihoz egy páncélautós különítménnyel, melyek május 23-án, harmincöt napos sárdagasztás után érkeztek meg (az út normális esetben három napot vett volna igénybe).<ref>{{cite web |url=http://1911encyclopedia.org/East_Africa:_Military_Operations |title=Az 1911 Enciklopédia esszéje az I. világháború afrikai harcairól|date= |accessdate=2009-12-27 |author= |authorlink= |language= angol|archiveurl=https://web.archive.org/web/20080719211455/http://www.1911encyclopedia.org/East_Africa:_Military_Operations|archivedate=2008-07-19}}</ref> Az ezt követő másfél-két hónapban Lettow-Vorbeck gyakori rajtaütései ragasztották le az egyre duzzadó második hadosztály a városban, s ezalatt az előrenyomulás szünetelt.
 
==== Támadás Kongóból és Nyaszaföldről ====
244. sor:
* [http://www.klausdierks.com/ Dr. Klaus Dierks Namibia-kronológiája]
* [http://www.kaiserscross.com/40029/150601.html/ Freiherr von Hadeln beszámolója]
* [https://web.archive.org/web/20070515073053/http://history.sandiego.edu/gen/ww1/africa.html/ A san diegoi egyetem esszéje az afrikai harcokról]
* [httphttps://wwwweb.archive.org/web/20091021181024/http://geocities.com/cdferree/tanganjikasee/tangan.html/ A Tanganyika-tó környéki hadműveletek összefoglalója]<!--Ne vedd ki a nem működő geocities linket! A későbbiekben javítani fogjuk, de ahhoz itt kell lennie! 2010. jan. 19.-->
* [http://www.worldwar1.co.uk/cruisers/sms-konigsberg.html/ A Königsberg osztályú cirkálók adatai a World War I Naval Combat oldalán]
* [http://www.dtic.mil/cgi-bin/GetTRDoc?AD=ADA392278&Location=U2&doc=GetTRDoc.pdf/ Kenneth P. Adgie: ''Askaris, Asymmetry and the Small Wars: Operational Art and the German East African Campaign, 1914-1918'' - A Forth Leawenworth-i Katonai Akadémia oktatójának monográfiája]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Afrika_az_első_világháborúban”