|
[[File:Tower of London King's room.jpg|thumb|170px|Eduárd hálószobájának rekonstrukciója a londoni Towerban]]
[[File:Edward I & II Prince of Wales 1301.jpg|thumb|170px|I. Eduárd és a trónörökös, a leendő II. Eduárd]]
A világi urak ellenállása később bontakozott ki. Az 1294 februárjában [[Salisbury]]ben tartott parlamenten Roger Bigod norfolki gróf és a király marsallja, tiltakozott a külföldi hadakozás ellen. Arra hivatkozott, hogy a vazallusok hadállítási kötelezettsége csak a király kíséretére vonatkozik, vagyis ha Eduárd Normadiába vonul, akkor nem küldheti hűbéreseit Gascogne-ba.{{refhely|Prestwich 1972|251. o.}} A krónika szerint Eduárd a tiltakozásra azt mondta: "„Istenemre gróf úr, vagy menni vagy lógni fog”", mire Bigod így válaszolt: "„Ugyanarra esküdve, ó király, nem fogok sem menni sem lógni”".<ref>{{cite book|title=The chronicle of Walter of Guisborough|editor=Harry Rothwell|publisher=Camden Society|location=London|year=1957|volume=89|pages=289–90}}</ref> Júliusban Bigod és and Humphrey de Bohun herefordi gróf és királyi hadparancsnok ''(constable)'' tiltakozó feliratot szerkesztett, amelyben összeírták a főleg a túladóztatásra vonatkozó panaszaikat.{{refhely|Harriss 1975|61. o.}} Eduárd nem zavartatta magát, újabb különadót vetett ki, nyilván az ellenállás megtörésének céljával, mert csak a főurak egy kis csoportjának beleegyezését követelte, nem a parlament képviselőiét.{{refhely|Prestwich 1997|422. o.}} Míg Eduárd [[Winchelsea]]-ben gyűjtötte össze a flandriai expedíció erőit, Bigod és Bohun a kincstárnokhoz fordulva megakadályozta az adó beszedését. A király egy kisebb csapattal így is tengerre szállt, és az ország a polgárháború szélére sodródott.{{refhely|Prestwich 1997|425. o.}}{{refhely|Powicke 1962|683. o.}} A feszültséget a skótoktól [[Stirling Bridge-i csata|Stirling Bridge-nél]] elszenvedett megalázó vereség oldotta fel, amely közös feladatban egyesítette a bárókat és a királyt.{{refhely|Prestwich 1997|427. o.}} Eduárd kiadta a Magna Cartát ismét megerősítő oklevelét, valamint a királyi erdők használatát szabályozó új törvényt ([[I. Vilmos angol király|Hódító Vilmos]] óta először ismét engedélyezte az erdők hasznosítását – kivéve a szarvasvadászatot – a szabadok számára), a nemesség pedig csatlakozott skóciai hadjáratához.{{refhely|Prestwich 2007|170. o.}}
A skót hadjárat után ismét jelentkeztek a korábbi gondok, mert Eduárd vonakodott betartani korábbi ígéreteit, különösen a királyi erdőkre vonatkozóakat. Az 1301-es parlament nyomására a király megígérte az erdők felmérését, de 1305-ben szerzett egy pápai bullát, amely felmentette őt a kötelezettsége alól.{{refhely|Prestwich 1997|525–526. o., 547–548. o.}} Közben sikerült kiegyeznie az ellenállás vezetőivel, a gyermektelen Bigod jelentős összegért cserébe őt tette meg örökösének, Bohun pedig még 1298-ban meghalt.{{refhely|Prestwich 1997|537–538. o.}} [[V. Kelemen pápa]] 1305-ös megválasztása után bosszút állt Robert Winchelseyn is: Kelemen gaszkon volt, aki a királyt pártolta, és kérésére elmozdította pozíciójából a canterburyi érseket.{{refhely|Prestwich 2007|175. o.}}
|
