„Marcus Antonius” változatai közötti eltérés

Először [[Görögország]]ba, majd [[Syria]] [[provincia|provinciába]] ment, ahol [[Aulus Gabinius]] [[proconsul]] lovasságának parancsnoka lett. Részt vett az [[Arisztobulosz]] megbuktatására irányuló [[palesztina]]i hadjáratokban ([[Kr. e. 57]]. és [[Kr. e. 56|56]].), illetve [[XII. Ptolemaiosz|Ptolemaiosz Aulétész]] [[egyiptom]]i királyságának restaurációjában ([[Kr. e. 55]].). [[Kr. e. 54]]-ben [[Gallia|Galliába]] ment, ahol Julius Caesar szolgálatába állt, majd annak kegyeit élvezve a következő évben visszatért [[Róma|Rómába]], és [[Kr. e. 52]]-re elnyerte a [[quaestor]]i hivatalt. Caesar közvetítésével még Ciceróval is kibékült. Quaestorként Caesarral tartott a [[galliai háború]]ban (Kr. e. 52-[[Kr. e. 51|51]].).

A consul jobbnak látta sietve a számára kijelölt tartomány felé indulni csapatai élén, azonban a helytartó, Decimus Brutus elsáncolta magát Mutina ([[Modena]]) városában, amit Antonius ostrom alá vett. A háborúba hamarosan bekapcsolódott a senatus és Octavianus is: [[i. e. 43|Kr. e. 43]]. áprilisában a két consul, [[Caius Vibius Pansa]] és [[Aulus Hirtius]], valamint a [[propraetor]]i [[imperium]]mal felruházott fiatalember haddal vonult Antonius ellen. Ő így két tűz közé került, és két csatában is vereséget szenvedett. Végül kénytelen volt maroknyi megmaradt emberével [[Gallia Narbonensis]]be menekülni, Lepidushoz, akinek előzőleg ő járta ki a [[Pontifex Maximus|pontifex maximusi]] tisztséget. Út közben némileg felduzzasztotta seregét, majd a provinciákba érve várakozó álláspontra helyezkedett Lepidushoz és Caesar többi hadvezéréhez ([[Munatius Plancus]], [[Asinius Pollio]]) hasonlóan.

Míg Antonius a hadjárathoz gyűjtött pénzt és hadsereget, Octavianus Itáliában intézkedett a veteránok letelepítéséről, ami népszerűségének megrendüléséhez vezetett Itália sokat szenvedett népei körében. A távollévő Antonius egyre népszerűbb lett, amit [[epheszosz]]i amnesztiarendelete csak fokozott. A keleti tartományok azonban igencsak megsínylették Antonius jelenlétét: a parthus hadjárathoz újabb óriási adókat vetett ki a hajdan Brutusék mögé álló városokra és vazallusokra. Tisztában volt azzal is, hogy Egyiptom támogatására is nagy szüksége van, ezért [[Kr. e. 41]]-ben találkozott [[Cilcia|Ciliciában]] [[VII. Kleopátra]] királynővel, Caesar hajdani szeretőjével, aki oly vonzó volt, hogy Antonius nem volt képes ellenállni neki. Kleopátrával fennálló viszonya természetesen politikai szövetséget is jelentett, azonban kamatoztatására még várnia kellett. Kleopátra is nagy reményeket fűzött Antoniushoz. Rajta keresztül akart országához területeket csatolni és egy egyiptomi központú új birodalmat létesíteni, ám amikor megkezdődik a terv megvalósítása, az nyomban kivívja a római szenátus haragját.