„A mezőgazdaság kialakulása” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
7. sor:
A fátlan [[tundra]] határa szintén észak felé tolódott, ezt előbb tűlevelű, később pedig lombos erdők követték. Ennek megfelelően a [[neolit forradalom]] törzsterülete a [[Közel-Kelet]]en, [[Mezopotámia|Mezopotámiában]], [[Egyiptom]]ban és a [[Földközi-tenger]] medencéjének keleti részében volt.
A földművelés először 8000 körül kezdődött meg a Közel-Keleten, a „[[termékeny félhold]]” területén, a [[Zagrosz]]- és [[Toros-hegység]] azon dombos nyúlványain, melyek félkörben a [[Tigris (folyó)|Tigris]]- és az [[Eufrátesz]]-síkság kettős folyamvidékét fogják át. Majdnem egyidejűleg alakult ki a mezei termények célirányos művelése egymástól függetlenül a világ legalább három másik tájékán: [[Kelet-Ázsia|Kelet-Ázsiában]], [[Mexikó]]ban és [[Peru]]ban is.
A földművelés "megszületésének" helye, elterjedésének módja vitatott kérdés. A régészek egy része úgy véli, hogy a földművelés kialakulására több helyen egyidejűleg történt, így az ősi [[Európa|Európában]], [[Törökország]]ban, [[Mezopotámia|Mezopotámiában]], [[Palesztina|Palesztinában]] és [[Egyiptom]]ban.
 
A földművelés kialakulásának okát [[Vere Gordon Childe|Gordon Childe]] brit tudós az [[utolsó jégkorszak]] után bekövetkezett drámai éghajlati változásokban jelölte meg, melyek oda vezettek, hogy a nagyobb embercsapatok egységesebben verődtek össze a még lakható, azaz nem kiszáradt és nem lepusztult vidékeken, így i.e. 4500 körül Egyiptomban, a [[Nílus]] völgyében. A lakosság összetömörülése és az élelmiszer szűkös volta kényszerítette volna az embereket a földművelésre. Más kutatók, így például [[Robert J. Braidwood]], szerint azonban az éghajlati változások nem voltak oly mélyrehatóak. A földművelés Braidwood elméletében olyan kedvező területeken fejlődött ki, ahol az emberek, állatok és ehető növények régóta tartósan egymás mellett éltek.