„EA–6B Prowler” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎Üzemeltetők: Hadrendből kivonva; Scramble Magazine
kivonás
7. sor:
| első felszállás = [[1968]]. [[május 25.]]
| szolgálatba állás = [[1971]]. július
| kivonás = még2019. aktívmárcius állományú, de a kirepültek08. (cseréje EA-18G-re 2010-től folyamatos)
| rendszeresítők = {{fj|usn|1}}<br>{{fj|usmc|1}}
| darab = 170 db
36. sor:
 
A repülőgép elsődleges bevetési profilja a támadó repülőgépek és a földi csapatok oltalmazása az ellenséges elektronikai aktivitás zavarásával, valamint harcászati elektronikai hírszerzés, felderítés a célterületen, legfőképpen az ellenfél ''korai előrejelző rádiólokátorainak (Early Warning Radar, EWR)'' és adatkommunikációjuk bénítása. A [[Boeing]] által fejlesztett [[EA–18G Growler]] fogja fokozatosan és folyamatosan leváltani 2009 végétől, 2010 első felétől, amely elektronikailag jóval korszerűbb és harcászatilag sokoldalúbb repülőgép, mindössze kétfős személyzettel. Az utolsó hordozófedélzeti ''Prowler'' az előzetes ütemtervek szerint 2012-ben kerül visszavonásra. Ezzel párhuzamosan azonban a Tengerészgyalogság hosszabb ideig fogja üzemben tartani ezt az altípust és az ''ICAP III'' segítségével saját üzemeltetési profilja szerint fogja átalakítani őket, hogy megfeleljenek az ''MAGTF''-eknek ''(Marine Air-Ground Task Force'', [[magyar nyelv|magyarul]] ''Tengerészgyalogsági repülőcsoport-csapásmérő kötelék)''. Rendszerazonos legyen, és képes az egyesített haderőnemi műveletek végrehajtására. Képes legyen pilótanélküli repülőgéprendszerek hordozására és az [[F–35 Lightning II]] hadrendbe állításával megfeleljen az akkori idők elvárásainak is.
 
Az utolsó alakulat, amely repülte a típust, a tengerészgyalogsági VMAQ–2 ''Death Jesters'', melyet 44 év aktív szolgálat után 2019. március 08-án feloszlattak.<ref>[https://www.marines.mil/News/Marines-TV/videoid/655980/dvpcc/false/]</ref>
 
== Története ==