„In the Evening” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
27. sor:
A klasszikus Zeppelin stílusban hangszerelt gitármorajt nemcsak a gitár, hanem egy gizmotron nevű hangszer alkalmazásával érte el Page. A kézi készülékkel "végtelenül kitartott" effekteket lehet létrehozni, amely hasonló elven működik mint a [[tekerőlant]], csak elektronikusan nem pedig mechanikus módon forog a kerék.<ref name="Shadwick">{{cite book| year= 2005| title=Led Zeppelin The Story of a band and their music, 1968-1980| publisher=Keith Shadwick |location= | page= 293-94| isbn=978-963-266-115-5}}</ref> Page elmondása szerint ''„a húrlábhoz kellett felszerelni, és az egyes húrokhoz tartozó gombokkal lehetett működtetni. A kerekek tulajdonképpen egyfajta vonóként szólaltatták meg a húrokat.”''<ref name="Shadwick" /> A gizmotron-t a [[10cc]] gitárosa [[Lol Creme]] találta fel, de üzletileg nem lett sikeres, ezért nem terjedt el széles körben a használata.<ref name="Shadwick" /> Page elmondása szerint az album ''[[Carouselambra]]'' című dalában is használta a szerkezetet. A dal intrója a keleti naplementét és zenét idézi a hallgató elé, amelyhez Page alapos utómunkálatoknak alávetett gitárhangjai adnak díszitést. Mindeközben [[John Bonham]] [[üstdob]]on kíséri a sejtelmes bevezetőt. Érdekesség hogy a dal intrójához kisértetiesen hasonló részek hallhatóak a ''[[Dazed and Confused]]'' szám középrészén, az 1973. évi Tampa Stadionban megrendezett koncertnek a bootleg felvételein. Itt a szám [[Jam (zene)|jammelésekkel]] teli középrészében, Page [[hegedű]]vonóval megszólaltatott gitárbetétjében hallható a hasonlóság.
 
Az intró lecsengése után belép a zenekar, és egy jellegzetes gitárriff kerül a középpontba, amely együtt menetel Bonham határozott dobolásával. Nem sokkal később belép Plant súlyos szólama, ami a dramatikus hatás megteremtése érdekében megvan duplázva.<ref name="Shadwick" /> A dal szövege nehezen meghatározható, kivéve az ellentmondást nem türő refrén (I need you love - Szükségem van rád, szerelmem).<ref name="Shadwick" /> A dal átvezetésében moll akkordok sorozata hallható, amit kifejezetten hangsúlyossá tesz a billentyűszólam.<ref name="Shadwick" /> A dal nagy részét kitévő erőteljes riffek és a viszonylag csendes középső szakasz kontrasztot képez egymás ellen.
A dal gazdag drámaiságának a gitárrájátszások adnak élt, kihangsúlyozva a szerzemény monumentalitását és méla hangulatát. Feljátszásakor Page a kék színű, Lake Placid 1962 márkájú [[Fender Stratocaster]] gitárját használta, amelynek tőle ritka módon a tremolókarját is alkalmazza a szólónál. ''„Én vagyok a szóló elején szupermélyre nyomott tremolókarral. Aztán hirtelen felengedtem. Hallani lehet az erősítőkön keresztül a húrok rezgését a vibrato-hídon.”''<ref name="Hulett/Prochnicky" /> A dal záró refrénjében (6:02) Page a [[Cream]] ''Outside Woman Blues'' című dalában hallható [[Eric Clapton]] gitárriffet idézi meg.<ref name="Shadwick" />
 
===Utóélet===