„Budapesti Hírlap (napilap, 1881–1938)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
5. sor:
| típus = [[napilap]]
}}
A '''Budapesti Hírlap''' két, egymástól független, magyarországi politikai [[hírlap]] címe volt. (Korabeli helyesírással '''Budapesti Hirlap'''.)
12 ⟶ 11 sor:
== Az első ==
Az első ''Budapesti Hírlap'' [[1853]]-tól jelent meg [[1860]]-ig. Nevét [[1860]]. [[december 1.|december 1-jén]]
== A második ==
A második ''Budapesti Hírlap'' [[1881]]. [[június 16.|június 16]]-tól jelent meg [[1938]]-ig, mint konzervatív, nacionalista sajtóorgánum.
[[Rákosi Jenő]] (eredeti nevén Kremsner)
Szerkesztő volt még: Bókay János, Csajthay Ferenc, Csukássi József, Nadányi Emil, Ottlik György, Pogány Béla.
23 ⟶ 22 sor:
A lap egyik jelentős publicistája [[Nagy Emil]] volt.
1881. június 16-án Csukássi József elindított egy új politikai napilapot, a Budapesti Hírlapot. A lap címében ugyan budapesti,
A ''Budapesti Hírlap'' egy konzervatív (a 67-es kiegyezés politikáját képviselte), nacionalista és soviniszta politikát képviselt, és legfőbb célja minden és mindenki magyarosítása volt. A lap iránya: „A Budapesti Hírlapnak soha semmi körülmények között se kormánylapnak, se pártlapnak nem szabad lennie. Az egész magyar közönség lapja legyen, független nemzeti irányú, jelszava: «a magyarságért!»”
▲A lap címében budapesti, de a rengeteg vidéki előfizető országos napilappá tette, bár eredetileg olvasóközönsége csak a középnemesi és a polgári rétegből került ki.
▲A lap iránya: „A Budapesti Hírlapnak soha semmi körülmények között se kormánylapnak, se pártlapnak nem szabad lennie. Az egész magyar közönség lapja legyen, független nemzeti irányú, jelszava: «a magyarságért!»” Ezt a szellemiséget követve, a lap annyira megerősödött, hogy az ország egyik legnagyobb példányszámú, legnépszerűbb napja lett, majd mikor 1925-ben a főszerkesztő, Rákosi Jenő kiválása után egyre jobban elszürkült, majd 1939-ben megszűnt.
Az 1867-es kiegyezéskor vált itthon szabad iparrá a nyomdászat. Viszont a népesség több mint ötven százaléka se írni, se olvasni nem tudott. Egyre nagyobb lett az igény a folyóiratokra, képes hetilapokra, könyvekre és napilapokra. Ekkor, és talán bizonyos szinten ennek köszönhetően is, megalakult a Budapesti Hírlap.
A Budapesti Hírlap munkatársai egytől egyig a Pesti Hírlapnál dolgoztak, ahonnan – máig sem tisztázott, miért – menesztették őket a Légrády testvérek. Ennek köszönhetően a Budapesti Hírlap meghatározta saját szerepkörét a [[Pesti Hírlap|''Pesti Hírlap'']] riválisaként: „régi Pesti Hírlap új szerkesztőséget kapott, melyben notórius kormánypárti hírlapírók vesznek részt”.
=== A lap megalapítása ===
1881. május 26-án az ''Egyetértés'' című lapban egy nyilatkozat jelent meg:
{{idézet|A [[Pesti Hírlap]] szerkesztői és dolgozótársai, és a kiadó cég Légrády Testvérek közt ismételve felmerült differenciák következtében az alulírott egész szerkesztőség a mai napon a nevezett lap szerkesztőségétől visszaléptünk… A jövő hó közepén kezdve Budapesti Hírlap cím alatt hasonló alakban és kiállításban s ugyanolyan előfizetési áron, ugyanazon szellemi és nemzeti politikai iránnyal, pártállásfoglalás nélkül a közönségünk szolgálatára politikai napilapot indítunk, melyre a régi »Pesti Hírlap« előfizetőinek s a t. Hazai közönségnek nagybecsű figyelmét és pártfogását kikérni bátorkodunk. A régi Pesti Hírlap szerkesztősége és összes munkatársai, a Budapesti Hírlap szerkesztőségének tagjai lesznek.|
Kelt Budapesten, 1881. május 26-án.
46 ⟶ 40 sor:
dr. [[Wolf Vilmos]] főmunkatárs}}
Kitűnő külső munkatársakat is foglalkoztattak, többek között [[Degré Alajos (ügyvéd)|Degré Alajost]], [[Frankenburg Adolf]]ot, [[Tolnai Lajos (író)|Tolnai Lajost]], [[Kazár Emil]]t és [[Vajda Viktor]]t, akik szórakoztató cikkeket, folytatásos regényeket írtak, mivel a Budapesti Hírlap indulásakor azt is ígérte, hogy szórakoztató, gyors és hiteles, eredeti újságot fognak csinálni.
Tehát a Budapesti Hírlap felelős szerkesztője Csukássi József lett. Pár hét alatt szerzett egy jól felszerelt nyomdát, biztosította a papírt, szerkesztőségi helyet keresett, elintézte az engedélyeket és előteremtette az indításhoz szükséges 10 500 forintot.
Az anyagi ügyeket [[Zilahi Simon]] intézte. Ő nyerte meg [[Rákosi Jenő]]t, aki a kiadások nagy részét állta, az újságalapításhoz. A lap készítését Rudnyánszky Antónia nyomdája csinálta. (A nyomdát később Nagy Sándor, a cég művezetője, majd a Franklin-Társulat vette meg.)
75 ⟶ 69 sor:
Mikor a lap példányszáma tízezer fölé emelkedett, a nyomda vásárolt egy párizsi szerkezetű új Marinoni-féle gépet, melyet 1885. május 31-étől használtak. Ez volt Magyarországon az első francia körforgógép. Ez alkalomból az új gépnek egy egész mellékletet szántak:
„Ünnepbe öltözik tiszteletére a »Budapesti Hírlap« derék ólomfestékes népe. Hallom, hogy lapszedés után muzsika fog szólni s csapra fog veretni néhány hordó, hogy illő ováció közt kezdje meg a nyomdagépek királya a pályafutását… A Budapesti Hírlap büszke arra, hogy fennállása ötödik évében érte el, hogy rotációs gépen készüljön a lap, s ezzel megelőzte az idősebb Pesti Hírlapot.”
Ezzel elérték, hogy a lap nyomásához negyedannyi munkaerőre volt szükség. Ezt az tette lehetővé, hogy akkoriban már volt gyorsan száradó festék és fejlett sztereotípia. Emellett
Az oldalak mérete a mai lapokhoz hasonló volt: 28 • 40 cm, a korabeli lapok mérete 47 • 63 cm, kinyitva 94 • 63 cm.
92 ⟶ 86 sor:
A felelős szerkesztő, és a főkönyvelő is külön szobában székelt. A harmadik szoba az újdonságok terme volt: ide futott be a telefonhírmondó, itt hallgatták a legújabb híreket.
A szerkesztőségnek több pesti vonala volt, és egy különvonal Bécsbe. Az újságíróknak 9 szoba volt fenntartva.
„Rákosi Jenő magas, szikár alak volt. Puritán természetű, a származás nála nem számított, de a lapnál csak jó hazafiak dolgozhattak. A szerkesztőségben jelen voltak a törökös magyar és kaszinótagok: Csajthay Ferenc, Inczédy László, báró Kaas Ivor, és ott volt a legdzsentribb dzsentri, a sváb származású, Herczeg Ferenc.”
Az új újságházban a kiadóhivatal az egész földszintet elfoglalta. A kiadót Zilahi Simon, most már mint igazgató vezette. „A kiadóhivatal fő feladata az előfizetők nyilvántartása volt, ami két nagyteremben folyt, külön a pesti és külön a vidéki megrendelőké.”
Az újságpalota szuterénjében kaptak helyet a gyorssajtók, az ikerrotációs gép pedig az udvar pincéjében.
A lapot hajnali háromkor kezdték el nyomni. A rotációs gépnek automatikus számláló berendezése volt, mely a kinyomott mennyiséget mutatta. A gép két másodperc alatt leállítható volt.
106 ⟶ 100 sor:
Az évforduló alkalmából a Budapesti Hírlap 1906. június 3-án (pünkösdvasárnap) 248 oldalas „Jubileumi számot” adott ki. Ekkor a lapnak 35 ezres olvasótábora volt.
A lap súlya majdnem 1 kg volt, ami talán a magyar rekord. Az első oldal az évforduló tényét közölte. „Jubilálunk, de nem künt, nem az utcán, nem a piacon, csak itt bent a magunk otthonában, egymásközt és közönségünkkel… Elmondjuk szándékainkat és célzatainkat, melyek vezéreltek bennünket, és letesszük vallomásainkat egy ünnepi szám képében közönségünk kezébe… mi zászlónkra írtuk a magyar impériumot.”
A második oldalon Apponyi Albert cikkét közölték.
A főlap 32 oldalas, az aktuális híreket hozta, a végén 9 oldal hirdetés, ebből 4 oldal az „apró”.
144 ⟶ 138 sor:
== Irodalom ==
* Kútfalvy Oszkár: ''Újságpaloták''. Bp., Akadémiai Kiadó
* ''A magyar sajtó története.'' II/2. kötet. 1867-1892. Szerk. Kosáry Domokos, Németh G. Béla. Bp., 1985
* Dezsényi Béla: ''A magyar sajtó 250 éve''. Bp., 1954
==További információk==
| |||