„Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt” változatai közötti eltérés

{{nincs forrás}}

[[Fájl:Lenin at Tampere.JPG|bélyegkép|jobbra|230px| Lenin, Sztálin és más kommunisták Tamperében]]

 

Később bolsevik és mensevik frakcióra oszlott, majd később szétszakadt, és a bolsevikok megalapították a [[Szovjetunió Kommunista Pártja|Szovjetunió Kommunista Pártját]]. [[1913]] és [[1917]] közt (főleg [[Szentpétervár]]on) létezett egy kisebb, "kerületközi platform" (oroszul межрайонцы) is, amely az orosz forradalom idején beolvadt a bolsevik frakcióba.

A párt a korábbi eredetű orosz forradalmi mozgalom, a [[Narodnyik mozgalom|narodnyikok]] ''(наро́дничество)'' forradalmi populizmusának elutasítása jegyében jött létre, és ugyanígy ellenezték azoknak a szociáldemokratáknak az elképzeléseit, akik később a [[Szociálforradalmár Párt]]hoz (ismertebb nevén: [[eszer]]ek, ''эсе́ры'') csatlakoztak. Az RSZDRP, annak ellenére, hogy Oroszország agrárország volt, [[Karl Marx]] és [[Friedrich Engels]] tanaira alapozva alkotta meg saját programját, amelyek szerint a forradalom fő hajtóereje az ipari munkásosztály.

 

A második kongresszus előtt csatlakozott a párthoz egy fiatal értelmiségi, [[Vlagyimir Iljics Lenin|Vlagyimir Iljics Uljanov]] ''(Влади́мир Ильи́ч Улья́нов)'', akit álnevéről inkább Lenin (Ле́нин) néven ismer a világ. Lenin [[1902]]-ben publikálta [[Mi a teendő]] című vitairatát, amelyben azt írta le, milyen feladatokat kellene kitűznie a pártnak és ehhez milyen módszereket kell követni. "A proletariátus élcsapata" létrehozásához elkötelezett aktivisták fegyelmezett és centralizált pártjára van szükség – írta Lenin.

 

 

 

A szakadást Lenin "[[demokratikus centralizmus]]ról" vallott nézetei okozták, illetve ragaszkodása ahhoz, hogy a párt álljon hivatásos forradalmárokból, korlátozva a tagfelvételt, miközben a mensevikek nyílt pártot akartak. Sok történész szerint ideológiai nézeteltérések is hozzájárultak a szakadáshoz: a bolsevikokat "forradalmi", a mensevikeket pedig "történelmi" marxistáknak tartják abban az értelemben, hogy az előbbiek majdnem azonnali proletárforradalmat akartak, az utóbbiak szerint azonban Oroszországban erre még nem érett meg az idő. A mensevikek Marx tanait inkább szó szerint értelmezve arra számítottak, hogy a [[proletárforradalom|proletárforradalmat]] meg kell előznie a [[polgári forradalom]]nak. Bár a két csoport kibékítésére sok kísérlet történt, a szakadást nem sikerült visszafordítani.

Az [[1905]] végén tartott összoroszországi kongresszuson már [[Joszif Visszarionovics Sztálin]] is részt vett, és itt találkozott először Leninnel. A vitában, Leninnel ellentétben, elutasította, hogy a párt vegyen részt a majdani parlamenti munkában, ehelyett harci osztagok szervezését ajánlotta. [http://www.historia.hu/archivum/2003/0303biro.htm]

 

Az első orosz parlamenti [[Állami Duma]] választásokat [[1906]]-ban a szociáldemokraták [[bojkott]]álták, az [[1907]]-es Dumában azonban már az [[eszer]]ekkel együtt 83 mandátumuk volt. Ezt a Dumát azzal az ürüggyel oszlatták fel, hogy a szociáldemokraták összeesküvést forralnak a hadsereg irányításának átvételére. A választási szabályok megváltoztatását követően a harmadik Dumában ([[1907]]–[[1912]]) a szociáldemokratáknak már csak 19 mandátumuk volt. A negyedik Duma ([[1912]]–[[1917]]) időszakától a párt véglegesen és az addigiaknál is nyilvánvalóbban széthasadt. A mensevikeknek öt, a bolsevikoknak hét mandátum jutott. (Az utóbbiak közt volt [[Roman Vaclavovics Malinovszkij|Roman Malinovszkij]], akiről később kiderült, hogy a titkosrendőrség, az [[Ohrana]] ügynöke.)

 

 

{{DEFAULTSORT:Oroszorszagiszocialdemokratamunkaspart}}