|
A '''Védánta''' ([[Dévanágari írás|dévanágari]]: '''वेदान्त''', [[IAST]]: '''Vedānta''') eredetileg egy olyan szó volt, amit a hindu filozófia szinonimaként használt a [[védák|Védikus]] szövegek azon részére, amelyet az [[Upanisadok]] néven is ismerünk.<ref>{{opcit |n=Dvaipayana Vyasa |c=Védánta-szútra |k= |f= |o=11}}</ref>
A szó a Véda-anta hangalaktani formája, ami "Véda-vég"-et jelent, ez a Védikus himnuszok függeléke. Feltételezhető, hogy a "Védánta" a "célját [végét] jelenti a Védáknak.<ref>Robert E. Hume, Professor Emeritus of History of Religions at the [[Union Theological Seminary in the City of New York|Union Theological Seminary]], wrote in [[Random House]]'s ''The American College Dictionary'' (1966): "It [Vedānta] is concerned with the end of the Vedas, both chronologically and teleologically."</ref> A védántát megnevezésként is használhatják, ami azt az illetőt jelöli, aki az eredeti Védák közül mind a négyet mesteri szinten űzi. A [[8. század]]ra a szót úgy használták, mint ami a [[filozófia]]i hagyományok egy csoportját jelöli, amely az önmegvalósítással foglalkozik, és ami által megérthető a valóság végső természete ([[Brahman]]).
Ilyen vonatkozásában a Védántát ''Uttara Mímámszának'', azaz ’legutóbbi vizsgálódásnak’ vagy ’magasabb vizsgálódásnak’ nevezik és gyakran párosul a ''Púrva Mímámszával'', azaz a ''régebbi vizsgálódás''sal. A Púrva Mímámszát, általában csak egyszerűen Mimámszának hívják, ami a Brahmanákkal és a védikus mantrák tűzáldozataival foglalkozik (a Védák „Szamhita” részében), míg a Védánta az Áraṇjaka [[ezoterika|ezoterikus]] tanításait fejtegeti. A Védánta nem korlátozódik csupán egyetlen könyvre, így nem egyetlen forrása van a védántikus filozófiának.<ref>{{Citation | last = Brodd | first = Jefferey | authorlink = | coauthors = | title = World Religions | publisher = Saint Mary's Press | year = 2003 | location = Winona, MN | pages = | url = | doi = | id = | isbn = 978-0-88489-725-5 }}</ref>
{{Hinduizmus}}
==Történelem==
Az Upanisadok elsődleges filozófiája, hogy egyetlen abszolút valóság létezik, és ez a [[Brahman]]. A Brahman fogalma – a végtelen önmagában létező, transzcendens és mindenek felett álló ''Nagyság'', és a ''Végső Valóság'', melyben az Istenség minden létezőt beleágyazott – központi szerepet kap a legtöbb Védánta iskolában. [[Isten]] vagy [[Ísvara]] fogalma szintén jelen van, és a Védánta aliskolái nagyrészt abban különböznek egymástól, miképp azonosítják Istent a Brahmannal.
Az Upanisadok tartalma gyakran rejtélyes nyelvezetben szólal meg, amely számos magyarázatnak enged teret. Időről időre, a bölcsek saját koruknak megfelelően, az időszak szájízére szabva magyarázták az Upanisadok írásait. Hatféle főbb magyarázata van ezeknek a szövegeknek, amelyek közül három (Advaita, Visistadvaita, és Dvaita) a legfontosabbak, akár az indiai viszonylatban, akár a külföldi környezetre vonatkozóan vizsgáljuk azok fontosságát. Ezeket a Védánta iskolákat három főbb vezető alapította: [[Srí Ádi Sankara]], [[Srí Rámánudzsa]] és [[Srí Madhvácsárja]]. Más Védánta iskolák szintén lejegyezték gondolataikat és következtetéseiket, de az őáltaluk végzett munka nem ismert széles körben, hanem csupán néhány kisebb csoportra szűkül Indián belül.
Annak ellenére, hogy nem gondolunk rá úgy, mint egy pusztán védántikus szövegre, a [[Bhagavad-gíta]] erős szerepet tölt be a védántikus gondolkodásban. Ezt a könyvet is egy "upanisadnak" hívják, és a legnagyobb Védánta tanítók (Sankara, Rámánudzsa és Madhvácsárja) így fontosnak tartották, hogy kommentárt írjanak a Gítához is.<ref>{{cite book|last=Pasricha|first=Ashu|title=Encyclopaedia of Eminent Thinkers: The Political Thought of C. Rajagopalachari, Volume 15|year=2008|publisher=Concept Publishing Company|location=New Delhi|isbn=9788180694950|pages=95}}</ref>
===Advaita-védánta===
[[Fájl:AdiShankara1.jpg|thumb|220x220px|[[Adi Shankara]] szobra]]
Az Advaita Védánta ( Advaita Vedānta; szanszkritül: अद्वैत वेदान्त [əd̪ʋait̪ə ʋeːd̪ɑːnt̪ə]) iskolát [[Shri Adi Shankara|Adi Sankara]] és az ő nagy guruja, [[Gaudapada]] alapította. Ebben a Védánta iskolában a [[Brahman]] az egyetlen létező, és a világ, ahogyan az számunkra megjelenik, pusztán illuzórikus. Mivel Brahman az egyetlen felfoghatatlan valóság, egyáltalán nem rendelkezik tulajdonságokkal (nirguna). Brahman illóziója, amit [[Májá (illúzió)|májá]]nak nevezünk, okozza azt, hogy a világ létezik. Az érzéketlenség az oka minden szenvedésnek ebben a valóságban, és csak a Brahman igazi erejének elérésével lehet a felszabadulást elérni. Amikor a személy megpróbálja a Brahmant az elméjén keresztül megismerni, a [[Maja (filozófia)|Maja]] hatása miatt a [[Brahman]] hiperabszolút Istenként jelenik meg, amely külön áll a anyagvilágtól ([[prakriti]]). Valójában nincs különbség az egyéni lélek, a dzsivátman (lásd [[átman]]) és a [[Brahman]] között. A felszabadulás abban rejlik, hogy ismerjük ennek a különbségtelenségnek a valóságát (azaz a-dvaita, "nem-dualitás"). Így a felszabadulás útja végül csak a tudáson keresztül érhető el (dnyána).<ref name="Vedanta">[http://www.hindupedia.com/en/Vedanta Vedanta] on Hindupedia, the Hindu Encyclopedia</ref>
===Dvaitádvaita===
A Dvaitádvaita iskolát Nimbárka alapította egy korábbi iskola alapjain, amely a Bhédábhéda névre hallgatott. Ennek az iskolának megfelelően a dzsivátman egyszerre ugyanaz, és mégis különböző a Brahmantól. A dzsíva kapcsolat a egyik nézőpontból dvaita, a másik nézőpontból viszont advaita. Ebben az iskolában, Istent [[Krisna]]ként látják.
===Visistádvaita===
A Visistadvaitát [[Srí Rámánudzsa|Rámánudzsa]] alapította, és azt tanítja, hogy a dzsivátman a Brahman része, és ezért hasonló, de nem egy és ugyanaz. A legfőbb eltérést az Advaitától az jelenti, hogy a Visistádvaitában, a Brahmannak tulajdonságai vannak (szaguna brahman), ami egyéni tudatos lelkekben és az anyagban jelenik meg. A [[Brahman]], az anyag és az egyéni lelkek bár távoliak egymástól, de kölcsönösen elválaszthatatlan létezők. Ez az iskola a [[Bhakti]]t részesíti előnyben, vagyis Isten imádatát, ami által [[Visnu]]t látja a megszabadulás útjának. A [[Mája (vallás)|Mája]] Isten teremtő erejét jelenti.
===Dvaita===
===Suddhádvaita===
A Suddhádvaita iskolát Vallabha alapította. Ez a rendszer szintén azt mondja, hogy a Bhakti az egyetlen módja a szabadulásnak. Azt tanítja, hogy a világ [[Krisna]] sportja, aki önmaga a „szat csit ánanda” vagyis „örökkévaló tudással és boldogsággal teljes”.
=== Acsintja-bédábhéda ===
Az Acsintja-bhédábhéda (felfoghatatlan egység és különbözőség) iskolája [[Csaitanja|Srí Csaitanja Maháprabhu]] nevéhez kötődik. Tanításait a vaisnavizmus főleg a korabeli Bengálban és Orisszában elterjedt ága követi (brahma-mádhva-gaudíja-szampradája). Az Isten és a világ illetve az Isten és a lélek kapcsolatának problémáját az úgynevezett acsintja-sakti, a "felfoghatatlan energia" fogalmának bevezetésével oldja meg. Eszerint a Brahman az acsintja-sakti segítségével egyszerre azonos a teremtésével, illetve a teremtést benépesítő lelkekkel (dzsívátman), ugyanakkor különbözik is tőlük. Ebben a filozófiai rendszerben kitüntetett jelentősége van a sakti (energia) fogalmának. Az energia a forrásától elválaszthatatlan, anélkül nem létezhetne, ezért bizonyos szempontból egy vele, ugyanakkor mégsem lehet a kettőt teljes mértékben azonosítani. Ezt a nap példájával szemléltetik: a napfény nem létezne a Nap nélkül, ám magától az égitesttől különbözik. Ha Isten ([[brahman]]) és a lelkek ([[Átman|dzsívátman]]) teljes mértékben azonosak lennének (ahogy azt Sankara állította), akkor az élőlények tökéletlensége, esendősége egyben a Brahman tökéletlen voltát is jelentené. Ha ezzel szemben teljesen különböznének egymástól (ahogyan azt Madhva tanította), az ellentmondana az upanisadokban oly sokat hangoztatott egység tanításának. Mivel a teremtő és a teremtés kapcsolatát sem a "rész és egész", sem a "szubsztancia és attribútumok", de még egy hétköznapi tárgy és annak energiája fogalmával sem lehet megfelelően leírni, e kapcsolatot felfoghatatlannak, minden képzeletet felülmúlónak nevezik.<ref>Purusatraya Swami: The Four Vaisnava Sampradayas. VIHE, 1993; Dr. Tóth-Soma László: A gaudiya-vaisnava vedanta filozófia, Torchlight Publishing Company, Badger, 1996.</ref>
==Összehasonlítás a nyugati filozófiákkal==
Annyira gyanúsan sok a hasonlóság a nyugati tanítások és a Védánta fogalmai között, hogy könnyen feltételezhetnénk, hogy a filozófiánk alkotói alapvető fogalmakat kölcsönöztek a hindu rendszerekből, hacsak nem volnánk teljesen bizonyosak az életrajzuk alapján, hogy életükben nem találkozhattak a keleti doktrínákkal. Spinoza gondolatait joggal hihetnénk a Védánta [[filozófia]] utolsó fejlődési fázisának, hiszen gondolatai annyira illeszkednek a Védánta tanítások gondolatrendszerére.
[[Max Müller]], tanításai során felhívta a figyelmet rá, hogy a Védánta meghatározása a Brahmanra teljesen ugyanaz, mint amelyet Spinoza ''szubsztancia''ként határoz meg.<ref>Three Lectures on the Vedanta Philosophy. F. Max Muller. Kessinger Publishing, 2003. p123</ref> [[Arthur Schopenhauer]] német filozófus elképzelései is párhuzamokat mutattak a Védánta filozófiájával.<ref>Schopenhauer, Arthur. ''The World as Will and Representation''. Translated from the German by EFJ Payne. Dover Publications, vol. 1, chap. 1</ref>
==Források==
|
