„Arkhimédészi csavar” változatai közötti eltérés

A csavarszivattyú egy csavarorsóból és az azt körülvevő hengeres házból áll. A csavarorsót általában szélmalommal vagy kézi meghajtással forgatták. A folyadékba ferdén, a vízszintessel kis, kb. 20⁰-os szögben beállítva működik: forgatás során a menetek közé kerülő folyadék a henger felső végéig emelkedik, ahonnan öntözőberendezést láthat el. A csavart gyakran alkalmazták bányák víztelenítésére, illetve alacsony állóvizek lecsapolására.

 

 

A szerkezetnek létezett olyan változata is, melyben a csavart a hengeres házhoz rögzítették, így a részek együtt forogtak. A csavarorsót szurokkal, gyantával vagy egyéb kötőanyaggal erősítették a hengerhez, vagy a kettőt egy darabban bronzból öntötték. Egyes kutatók szerint ilyen szivattyúkat használtak a [[Szemiramisz függőkertje|babilóniai függőkert]] öntözéséhez is, mely az [[A világ hét csodája|ókori világ hét csodájának]] egyike. A római és görög csavarszivattyúk külső hengerét (ezáltal az egész gépet) emberi taposással hajtották meg.

A mindennapi használatban alkalmazott görög és római csavarszivattyú a Szennahérib-féle nehéz és bonyolult hajtóláncos bronzszerkezettel szemben egyszerűségében volt nagyszerű. A kettős vagy hármas spirált fa-, esetenként bronzlemezekből készítették, és egy masszív fatengelyre erősítették. A spirált körülzáró hengert hosszú, keskeny deszkadarabokból építették meg, és szurokkal tették vízhatlanná.<ref>STEPHANIE DALLEY and JOHN PETER OLESON: Sennacherib, Archimedes, and

the Water Screw [http://dcwww.camd.dtu.dk/~askhl/files/teknhist/44.1dalley.pdf]</ref>

== Alkalmazások ==