Főmenü megnyitása

Módosítások

2 bájt hozzáadva ,  7 hónappal ezelőtt
 
==Felvételek==
Alig egy hónappal az első album megjelenése után, 1973 augusztusában újra stúdióba vonultak, hogy elkezdjenek dolgozni a következőn. Ellentétben a korábbi munkáikkal, ahol csak akkor használhatták a stúdiót, ha más fizető ügyfél éppen nem, ezúttal a Trident nappali stúdióidőt biztosított nekik. Az első album során bevált közreműködők, Roy Baker és Robin Cable producerek, valamint [[Mike Stone]] hangmérnök visszatértek. A hivatásos producerek mellett mindegyik tag társproducer volt azon dalnál, amelyet írt, így May egy kivétellel az első oldalon, Mercury a teljes második oldalon, Taylor pedig egy dalnál. Az együttes terve nagyratörő volt: ezen az albumalbumon akarták minden elképzelésüket megvalósítani, amelyet addig az idő és pénzhiány miatt nem engedhettek meg maguknak. Ennek tükrében a munkacíme jó darabig ''Over the Top'' (Túl a csúcson) volt. A Trident akkoriban modernnek számító, tizenhat sávos felvevő rendszerét használták, hogy „kitolják a határát annak, amit az emberek a zenei stúdióban képesek véghezvinni”.{{h|Blake|2010|pp=131–132}} Magasabb szintre emelték a többszólamú éneklés technikáját, May szerint „minden szólam esetén mindannyian uniszónóban énekeljük fel a dallamokat két vagy három külön sávra”.{{h|Sutcliffe|2010|p=36}} A rengeteg ötlet kivitelezése szükségessé tette, hogy Baker mellett egy társproducer is segítse a munkát. Erre először [[David Bowie]]-t kérték fel, ahogy már az első album készítésekor is, de ő visszautasította az ajánlatot, mert saját albumának felvételei foglalták le.{{h|Purvis|2007|p=30}} Ekkor került a képbe Robin Cable, aki korábban már dolgozott együtt Mercuryval{{#tag:ref|Mercury 1971-ben Robin Cable közreműködésével felvette a [[The Beach Boys|Beach Boys]] „I Can Hear Music” című dalának feldolgozását, amely Larry Lurex álnéven meg is jelent, de kudarcot vallott. Feltételezések szerint, ha sikeres lett volna, nem – vagy nem úgy – indult volna el a Queen.{{h|Gunn–Jenkins|1992|pp=56–57}}|group="Mj"}} – emiatt is az énekes három dalának felvételénél segédkezett: „Nevermore”, „The March of the Black Queen” és „Funny How Love Is”.{{h|Purvis|2007|pp=152–153}}
 
Az „Ogre Battle” eredetileg az első albumra került volna, de végül kiszavazták, részben mert túl nehézre sikeredett a szövege, másrészt mert a kezdetleges stúdiótechnikával nem tudták volna megvalósítani Mercury eredeti elképzeléseit. Utóbbi miatt halogatták a „Father to Son” felvételeit is. A „White Queen”-t már 1970 körül, az egyetemi évei alatt megírta May. Mind a négy dalt játszották már 1972-ben a koncerteken, az instrumentális „Procession”-t felvételről játszották az előadások kezdetén.{{h|Blake|2010|p=142}}{{h|Purvis|2007|p=145}} Az albumra nem, de a „Seven Seas of Rhye” kislemez B oldalára felkerülő „[[See What a Fool I’ve Been]]” című dal ugyancsak régebbi eredetű, már az első album felvételeikor is elkészült egy változata, amit akkor nem használtak fel.{{h|Purvis|2007|pp=244–245}}
Névtelen felhasználó