„Pincehely” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
63. sor:
A szervezett újratelepítés 1695-ben kezdődött meg, amikor a községet Forintos Péter, Esterházy nádor megbízottja az 1695. szeptember 10-én kötött szerződés alapján magyar nemzetiségű lakosokkal telepítette be.
I. Lipót császár 1703. április 27-én vásártartási jogot adományozott Pincehelynek, melynek lakossága ekkor már elérte az 500 főt. A fejlődést visszavetette az a tény, hogy Rákóczi-szabadságharc során 1704-ben és 1706-ban a rácok kétszer is felégették
Az újratelepülő Tolna megyébe főleg Morvaországból zsidók érkeznek, elsőként az Esterházy uradalom területére. Az első adat szerint 1718-ban a megye legtöbb hasznát hajtó malmának zsidó bérlője van, a megye akkori egyik legjelentősebb mezővárosában, Pincehelyen. 1786-ban a mezővárosban már 261 házban 1590-en laktak, a XIX. század elején a lélekszám meghaladta a 2000 főt.
1848. szeptember 30-án az ozorai győzelmet megelőző napokban a Pincehely környéki nemzetőrök és népfelkelők megtámadták és részben lemészárolták a falun áthaladó horvát hadtáp- és sebesültszállítmány kísérőit. Roth vezérőrnagy megtorlásként hadisarc behajtása után feldúlatta és felgyújtatta a falut.
| |||