„Pincehely” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
63. sor:
A szervezett újratelepítés 1695-ben kezdődött meg, amikor a községet Forintos Péter, Esterházy nádor megbízottja az 1695. szeptember 10-én kötött szerződés alapján magyar nemzetiségű lakosokkal telepítette be.
I. Lipót császár 1703. április 27-én vásártartási jogot adományozott Pincehelynek, melynek lakossága ekkor már elérte az 500 főt. A fejlődést visszavetette az a tény, hogy Rákóczi-szabadságharc során 1704-ben és 1706-ban a rácok kétszer is felégették.
Az újratelepülő Tolna megyébe Morvaországból zsidók érkeznek, elsőként az Esterházy uradalom területére.A legnagyobb zsidó közösségek a XVIII. század végén, Pakson, Bonyhádon, Hőgyészen,Pincehelyen és Gyönkön éltek.
Legkorábban, Pincehelyen 1718-ban a helyi malmot Ábrahám Sámuel rohonci zsidó bérelte, mivel ekkor Pincehely számított a megye legjelentősebb mezővárosának. Az 1735-ös összeíráskor három zsidó család tartózkodott a községben. 1778-ban már saktert alkalmaztak. Temetőjükben a legrégebbi síremlékek 1775-ből és 1776-ból származtak.
1848. szeptember 30-án az ozorai győzelmet megelőző napokban a Pincehely környéki nemzetőrök és népfelkelők megtámadták és részben lemészárolták a falun áthaladó horvát hadtáp- és sebesültszállítmány kísérőit. Roth vezérőrnagy megtorlásként hadisarc behajtása után feldúlatta és felgyújtatta a falut.
| |||