„Barbara Gittings” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Hanzlip (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
Hanzlip (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
10. sor:
A Northwestern Egyetemen (Evanston, [[Illinois]]) folytatott dráma tanulmányokat. Ennek során közeli, de nem-szexuális jellegű barátságot alakított ki egy másik női hallgatóval. Miután pletykálni kezdtek kettejükről, kezdte Gittings saját szexuális irányultságát is vizsgálni. Gyanúját megerősítette egy pszichiáter, aki felajánlotta neki, hogy meggyógyítja. Mivel nem volt elég pénze ahhoz, hogy rendszeresen látogassa, s nem kapott pénzt az apjától (aki azt gondolta, hogy nincs olyan probléma, amelyet egy pszichiáter megoldhatna, de egy pap nem), nem ment vissza a pszichiáterhez. Egy közeli barátja később azt javasolta, hogy kevesebbet lássák együtt a lánnyal, hogy így ne ösztönözzék tovább a pletykákat.<ref name="Tobin, Kay - Wicker, Randy 1975 207">{{cite book |author=Tobin, Kay - Wicker, Randy |title=The Gay Crusaders |publisher=Arno Press |year=1975 |pages=207}}, {{ISBN|0-405-07374-7}}.</ref>
 
Mivel senkivel nem tudott a témáról beszélni, elhatározta, hogy annyit olvas, amennyit csak tud róla. Ekkoriban kezdett a Northwestern Egyetem könyvtárába járni, hogy elolvasson minden könyvet, amiben csak megemlítik a „homoszexualitást”. Kevés könyvet talált, főleg orvosi köteteket, és azokban is, mint „deviánsok”, „perverzek” és „betegek” jelentek meg, s olyan furcsa általánosságokat, mi szerint a homoszexuálisok nem tudtak sípolni, vagy hogy a kedvenc színük a zöld.<ref name="Marcus, Eric 2002 17">{{cite book |author=Marcus, Eric |title=Making Gay History: The half-century fight for lesbian and gay equal rights |publisher=Perennial Press |year=2002 |pages=17}}, {{ISBN|0-06-093391-7}}.</ref> Igyekezett összegyűjteni a legtöbb információt, igaz, annak nagy része is inkább a homoszexuális férfiakra vonatkozott. Egy 2001-es interjúban ezzel kapcsolatban így emlékeztett: „Úgy gondoltam, ez nem rólam szól, nincs benne semmi a szerelemről vagy a boldogságról, valami jobbnak is kell lennie”.<ref>{{cite journal |author=Lotozo, Eils |title="For early gay-rights activists, a chance to recall hard work” |journal=The Philadelphia Inquirer (2001. május 2.) |pages= 1}}</ref> Ez sugalltamotiválta később az egyik legjelentősebb aktivista tevékenységére is, amelyet az Amerikai Könyvtáros Egyesület Meleg Felszabadítási Munkacsoportjában fejtett ki annak érdekében, hogy a könyvtárak gyűjtsenek olyan műveket is, melyek pozitív színben mutatják be a homoszexualitást. Az egyetemet végül nem fejezte be, otthagyta az iskolát. Mind mondta később:
 
<blockquote>A küldetésem nem az volt, hogy általános oktatást kapjak, hanem hogy megismerjem magamat, és hogy milyen lehetne az életem, ezért abbahagytam az iskolát, és elkezdtem könyvtárakba járni. Nem voltak olyan szervezetek, amelyekhez akkor fordulhattam, csak a könyvtárak voltak biztonságosak, bár a benne foglalt információk szomorúak voltak.</blockquote>