„A szervezet folyadékterei” változatai közötti eltérés

a
isbn korr
(→‎A szervezet víztartalma: Elírás javítása : 'eléréseket'-ről 'eltéréseket'-re javítás)
Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés
a (isbn korr)
Néhány példa a folyadékterek meghatározására:<ref>Fonyó A.: ''Az orvosi élettan tankönyve.'' Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest, 7. kiadás, 2014. 29. oldal. {{ISBN|978-963-226-504-9}}</ref>
 
*  ''Az összvíztérfogat mérése.'' Többszörösen bizonyított az a nézet, hogy a vízmolekulák a szervezet víztereit határoló felületeken (kapilláris-fal, sejtmembrán) gyorsan és szabadon [[Diffúzió|diffundálnak]].<ref>Boron, W. F., Boulpaep, E. L., ''Medical physiology.'' Elsevier, 3. kiadás, 2012. 836–838. oldal, {{ISBN |978-1-4557-4377-3467–4683}} 467–468</ref> A markernek használt izotóppal jelölt vízmolekulák, deutérium-oxid (D<sub>2</sub>O; [[nehézvíz]]) vagy [[trícium]]mal jelzett víz (<sup>3</sup>H<sub>2</sub>O) szervezetbe történő bejuttatása után rövid időn belül az összes testnedvben kimutatható egyenletes megoszlást mutatnak. Az összvíztérfogat, a hígítási elvet alkalmazva a nehézvíz (vagy <sup>3</sup>H<sub>2</sub>O) megoszlási teréből könnyen kiszámítható. A gyakorlatban ez úgy történik, hogy a vizsgált személlyel 100&nbsp;ml nehézvizet itatnak és egy óra múlva a vérplazmában mérik a víz : nehézvíz-arányt (H<sub>2</sub>O : D<sub>2</sub>O). Ez egy átlagos méretű (70&nbsp;kg) fiatal férfi esetén 1:420 körüli érték, amiből arra lehet következtetni, hogy a bevitt 100&nbsp;ml D<sub>2</sub>O 420-szorosra hígult, tehát a víz megoszlási tere 42&nbsp;liter, ami megfelel az összvíztérfogatnak.<ref name="G"/>
*  ''A plazmatérfogat mérése.'' A szervezet plazmatérfogatának mérésére olyan indikátor molekulák alkalmasak, amelyek nagy méretüknél fogva nem jutnak át az érpálya kapillárisaik membránján az exravazális térbe. Ebből a célból ismert [[radioaktivitás]]ú [[jód]] (<sup>125</sup>I) izotóppal jelölt szérumalbumint juttatnak az érpályába és a tíz perc múlva vett vérmintából mérik a jód aktivitását. A hígulás mértékéből számolható a plazmatérfogat. Radioaktív indikátor helyett használhatnak nagy molekulatömegű festéket is (Evans-kék) amely gyorsan és nagy affinitással kötődik a plazmafehérjékhez, majd perceken belül egyenletesen eloszlik a vérplazmában. Festékek esetén az optikai denzitás változását (hígulását) mérik spektrofotométeren és számolják a plazmatérfogatot, amely egy 70&nbsp;kilós fiatal férfi esetén 3–3,5&nbsp;liternek adódik.<ref name="G"/>
* ''Az extracelluláris folyadéktér mérése.'' Az extracelluláris folyadékot a sejtek belső folyadékterétől azok plazmamembránja (sejtmembrán) választja el. Ebből következik, hogy olyan indikátort kell alkalmazni, amely képes szabadon átjutni az érkapillárisok falán, de a sejtek plazmamembránján nem. Erre a célra elsősorban olyan ³H izotóppal jelölt [[szénhidrát]]okat alkalmaznak, amelyeket a szervezet nem használ fel, mint például a [[mannit]], [[inulin]]. Az anyag beadását követő egyenletes megoszlás elérése rendszerint több órát vesz igénybe. Egy átlagos méretű 70&nbsp;kilós fiatal férfit vizsgálva az extracelluláris folyadéktér 14&nbsp;liter körüli értéket mutat, ami a test tömegének mintegy 20%-a.<ref name="G"/>