|
haha
[[Kép:Kelatkepzodes sajat.jpg|thumb|300px|A kelátképződés]]A '''kelátképződés''' fogalma az [[1800-as évek]]ben jelent meg, amikor felfedezték, hogy a [[fém]]ek azzal a képességgel rendelkeznek, hogy különböző molekulákhoz több kötéssel kapcsolódhatnak. A folyamat során kialakuló [[komplex]]vegyület úgy definiálható, mint egy olyan [[kémia]]i szerkezetet, amelyben egy vagy több [[molekula]] [[koordinatív kötés]]sel megköt egy fématomot.
== Keláthatás ==
A [[kelátok]] fogalmát mintegy húsz évvel a [[komplexvegyület]]ek felfedezése után határozták meg. A kelátligandumok olyan több [[donoratom]]mal rendelkező több fogú ligandumok, melyek ugyanazon központi atomhoz két vagy több kötést alakítanak ki heterociklust alkotva. Az ilyen heterociklust kelátgyűrűnek nevezik, míg a heterociklust generáló [[ion]]t pedig a kelátképző reagensnek. A kelátkomplexek lehetnek [[anion]]os, [[kation]]os vagy semleges molekulák.
Kvalitatív szempontból figyelve a kelátkomplexek létrejöttét és a kelátkomplexek stabilitását arra a következtetésre jutottak, hogy a kelátligandumok stabilabb komplexeket hoznak létre, mint a monodentát [[ligandum]]ok.
A kelátkomplex stabilitásának növekedése a központi atomot is tartalmazó [[heterociklus]] kialakulásának köszönhető. A fellépő stabilitásnövekedést Schwarzenbach javaslatára keláthatásnak nevezik. Orge1 a [[fém]]es kelátok extra-stabilitását az [[entrópia]]hatásnak tulajdonítja:
Arra a következtetésre jutott, hogy még mielőtt az első reakció végbemenne a három molekula önállóan mozog, de a reakció végbemenetele után, arra vannak kényszerítve hogy együtt mozogjanak. A három molekula transzlációs mozgása helyettesítődik egyetlenegy molekula transzlációs mozgásával, ami azt jelenti, hogy két [[ligandum]] transzlációs [[entalpia|entalpiája]] elveszett.
A kelátot létrehozó reakció előtt csak két független transzlációs mozgás van, így a reakció során csak egyetlen egy molekula veszíti el a transzlációs szabadságnak megfelelő entrópiáját (ez a magyarázat nagyon egyszerű, mert csak a transzlációs szabadságra utal).
Különböző termodinamikai adatok arra utalnak, hogy különböző fémionok kelátkomplexeinek kialakulása során a keláteffektus nagysága függ a fémionok természetétől. Bjerrum és Nielsen adatai arra utalnak, hogy a keláthatás nagyobb az [[átmenetifém]]-ionok estében, mint a [[főcsoport]]ok fémionjai esetén.
Spike és Parry adatai arra utalnak, hogy a nem átmeneti fémek mint például a [[cink]] és [[kadmium]] komplexei esetén a keletkezési [[entalpia]] variációja elhanyagolható, ami azt jelenti, hogy a keláteffektus valójában az entrópiahatás. Átmenetifém-komplexek esetén, mint például a réz(II) a keláthatás részben az entalpia hatásnak is tulajdonítható [1,2].
A keláthatás annál nagyobb minél több, megfelelő méretű gyűrű képződik, legkedvezőbb az öt atomból álló gyűrű, ennél nagyobb gyűrűk esetében a stabilitás csökken. A semleges kelátkomplexek vízben való gyakran csekély oldhatósága miatt a komplex egyensúlyok vizsgálata nehezebb. A kelátképzés jó lehetőség fémionok megkötésére, így gyakorlati szempontból ezek a reakciók nagyon fontosak.
[[Kategória:Kémia]]
[[en:Chelation]]
[[da:Chelat]]
[[de:Chelat]]
[[es:Ligando quelato]]
[[fr:Chélation]]
[[he:קלאציה]]
[[io:Kel-ionuro]]
[[it:Chelazione]]
[[lt:Chelatas]]
[[nl:Chelatie]]
[[ja:キレート]]
[[pl:Chelacja]]
[[ru:Хелаты]]
[[fi:Kelaatio]]
[[zh:螯合物]]
| 