Főmenü megnyitása

Módosítások

19 bájt hozzáadva ,  7 hónappal ezelőtt
a
[[Fájl:CowpeaMosaicVirus3D.png|bélyegkép|200px|Az ikozaéder formájú tehénbab-mozaikvírus modellje]]
 
A vírusok mérete és formája széles határokon belül változik. Legtöbbjük jóval kisebb a baktériumoknál, 20 és 300 [[Méter#A méter többszörösei és törtrészei|nanométer]] között van. Egyes [[Filoviridae|filovírusok]] elérik az 1400&nbsp;nm-es hosszúságot, de vastagságuk csak 80&nbsp;nm.<ref name="Collier3355">Collier pp. 33–55</ref> A 2015-ben ismert legnagyobb vírus a kisebb baktériumok méretét meghaladó [[Pithovirus]]. Többségük túl kicsi ahhoz, hogy fénymikroszkóppal meg lehessen figyelni őket, és tanulmányozásukhoz elektronmikroszkópra van szükség.<ref>Collier pp. 33–37</ref> A vírusrészecske és a háttér kontrasztjának megnövelésére elektrodenz "festékeket", többnyire nehézfémek (például [[wolfram]]) sóit használják.<ref name="pmid1715774">{{cite journal |author=Kiselev NA, Sherman MB, Tsuprun VL |title=Negative staining of proteins |journal=Electron Microsc. Rev. |volume=3 |issue=1|pages=43–72|year=1990|pmid=1715774|doi=10.1016/0892-0354(90)90013-I}}</ref>
 
A sejten kívüli vírusrészecskét virionnak nevezik. A virion a valamilyen nukleinsavból ([[Dezoxiribonukleinsav|DNS]] vagy [[Ribonukleinsav|RNS]]) álló genomból és az azt körülvevő proteinköpenyből, a [[kapszid]]ból áll. A kapszidot egyforma alegységek, úgynevezett kapszomerek építik fel.<ref>Collier p. 40</ref> Egyes vírusok ezenfelül egy külső lipidburokkal is rendelkeznek, amely a gazdasejt [[sejtmembrán]]jából származik. A kapszid szinte minden esetben a vírus génjei által kódolt fehérjékből áll, és alakja fontos támpontot jelent a víruscsaládok morfológiai elkülönítésében.<ref name="pmid14019094">{{cite journal |author=Caspar DL, Klug A|title=Physical principles in the construction of regular viruses|journal=Cold Spring Harb. Symp. Quant. Biol.|volume=27|pages=1–24|year=1962|pmid=14019094|doi=10.1101/sqb.1962.027.001.005}}</ref><ref name="pmid13309339">{{cite journal|author=Crick FH, Watson JD|title=Structure of small viruses|journal=Nature|volume=177|issue=4506|pages=473–5|year=1956|pmid=13309339|doi=10.1038/177473a0|bibcode = 1956Natur.177..473C}}</ref> Az alegységek spontán, külső vezérlés nélkül állnak össze kapsziddá, de az összeszerelődéshez többnyire a vírusgenom jelenléte is szükséges. A bonyolultabb vírusok olyan fehérjéket is kódolnak, amelyek segítik a kapszidösszeszerelést; ezek közé tartoznak a genomhoz kapcsolódó nukleoproteinek. A vírusok általában öt nagyobb morfológiai csoportba sorolhatók:
 
; Helikális: ezekbenEzekben a vírusokban egyfajta kapszomer egy központi tengely körül alkot szorosan csavart csigavonalszerű struktúrát, a középső üregben helyezkedik el a vírus-nukleinsav. A végső forma lehet viszonylag rövid és merev rúdforma, vagy hosszú, hajlékony filamentum. Genomjuk többnyire egyszálú RNS-ből, ritkábban egyszálú DNS-ből áll, és a negatív töltésű nukleinsavat a fehérjecső belső pozitív töltései kötik meg. A kapszidhélix hossza a nukleinsav méretével arányos, vastagsága pedig a kapszomerek nagyságának függvénye. Egyik legismertebb képviselőjük az egyik legrégebben tanulmányozott faj, a [[dohánymozaikvírus]].<ref>Collier p. 37</ref>
 
; Ikozaéderes: A legtöbb, állatokat fertőző vírus [[ikozaéder]] alakú vagy ilyen szimmetriájú, de gömbközeli formájú. Az ikozaéder az optimális forma, ha azonos alegységekből akarunk kihasználatlan sarok nélküli dobozt készíteni. A kapszomerek minimális száma tizenkettő, és öt egyforma alegységből állnak. Sok vírus (például a [[Rotavirus|rotavírus]]) kapszidja tizenkettőnél több kapszomerből épül fel, és gömb alakúnak látszik, de alapvető szimmetriája az ikozaédert követi. A csúcsokon lévő kapszomereket öt másik veszi körbe, ezért nevük penton. A síkokat alkotó kapszomereknek hat szomszédja van, elnevezésük hexon.<ref>Collier pp. 40, 42</ref> A hexonok laposak, míg a 12 csúcsot formáló pentonok kidomborodóak. A kétféle kapszomer felépülhet ugyanabból a fehérjéből, de lehet különböző is az összetételük.
 
; Nyújtott: ezEz az előző forma egyik alesete, amikor az ikozaéder egyik tengelye mentén megnyújtott; elsősorban [[bakteriofág]]ok feje esetében találkozhatunk vele. A központi hengert mindkét végén egy szögletes forma zárja le.<ref>{{cite book |author=Casens, S.|title=Desk Encyclopedia of General Virology|publisher=Academic Press |location=Boston |year=2009 |pages=167–174 |isbn=0-12-375146-2}}</ref>
 
; Lipidburok: Egyes vírusok a fehérjekapszidjukat lipidmembránnal veszik körbe, amely többnyire a gazdasejt sejtmembránjából, esetleg az [[endoplazmatikus retikulum]]ból, vagy a [[sejtmag]] hártyájából származik. A lipidrétegben megtalálhatók a sejt eredeti fehérjéi és szénhidrátjai, valamint a vírus saját proteinjei is. Utóbbiak alapvetőek a fertőzőképességhez, azért ha alkohollal szétbontjuk a lipidburkot, a vírus inaktívvá válik. Az influenzavírus és a [[HIV]] is ebbe a csoportba tartozik.<ref>Collier pp. 42–43</ref>
 
; Összetett: vannakVannak nehezen besorolható morfológiájú vírusok, amelyek nem egyszerűen helikálisak vagy ikozaéder alakúak, hanem különböző extra struktúrákkal rendelkeznek. Egyes bakteriofágok, pl. a [[T4 fág]] ikozaéderes fejjel és hozzá kapcsolódó helikális farokkal rendelkezik, amelynek hatszögletű alapjához további farokszálak kötődnek. A farokstruktúra egyfajta molekuláris injekcióként működik, a vége a gazdasejthez rögzül és rajta keresztül hatul be a vírus nukleinsavja a fejből a sejt belsejébe.<ref>{{cite journal |author=Rossmann MG, Mesyanzhinov VV, Arisaka F, Leiman PG |title=The bacteriophage T4 DNA injection machine |journal=Current Opinion in Structural Biology |volume=14 |issue=2 |pages=171–80 |year=2004 |pmid=15093831 |doi=10.1016/j.sbi.2004.02.001}}</ref>
 
Sajátos struktúrája van a [[Poxviridae|poxvírusoknak]]. A központi, súlyzó formájú proteinburkot és mellette a két ismeretlen funkciójú laterális testet kétszeres lipidburok veszi körbe, amitől lekerekített sarkú tégla vagy ovoid formája lesz.<ref name="pmid4322005">{{cite journal|author=Long GW, Nobel J, Murphy FA, Herrmann KL, Lourie B|title=Experience with electron microscopy in the differential diagnosis of smallpox|journal=Appl Microbiol|volume=20|issue=3|pages=497–504|year=1970|pmid=4322005|id=PMC376966}}</ref> A legnagyobb vírusok közé tartozó, 400&nbsp;nm átmérőjű [[Mimivirus]] az elektronmikroszkópos felvételek tanúsága szerint ikozaéder formájú, és felszínét sűrűn borítják a 100&nbsp;nm hosszú filamentumok.<ref name="Suzan-Monti2006">{{cite journal|author=Suzan-Monti M, La Scola B, Raoult D|title=Genomic and evolutionary aspects of Mimivirus|journal=Virus Research|volume=117|issue=1|pages=145–155|year=2006|pmid=16181700|doi=10.1016/j.virusres.2005.07.011}}</ref> A 2015-ig legnagyobb ismert vírus, a fénymikroszkópban is látható, 1500&nbsp;nm-es hosszával kisebb baktériumok méretét meghaladó [[Pithovirus]], melyet egy 30harmincezer ezeréveséves fagyott szibériai talajmintából izoláltak. Formája megnyúlt ovális, melyben a fehérjetegumentumot lipidburok fedi be, és egyik keskeny végén méhsejtszerű struktúra található.<ref>[http://www.virology.ws/2014/03/04/pithovirus-bigger-than-pandoravirus-with-a-smaller-genome/ Pithovirus: Bigger than Pandoravirus with a smaller genome] ''Virology blog''</ref>
 
A sajátos formák különösen elterjedtek az [[Archeák|ősbaktériumokat]] fertőző vírusok körében: vannak közöttük orsó, könnycsepp, sőt [[Ampullaviridae|palack]] formájúak is. Mások a bakteriofágokra emlékeztetnek, de több farokstruktúrával is rendelkeznek.<ref name=Prangishvili>{{cite journal |author=Prangishvili D, Forterre P, Garrett RA |title=Viruses of the Archaea: a unifying view |journal=Nature Reviews Microbiology |volume=4 |issue=11 |pages=837–48 |year=2006 |pmid=17041631 |doi=10.1038/nrmicro1527}}</ref>
457

szerkesztés