„Alakjelző” változatai közötti eltérés

A kronológiai sorrendet betartva: az idők során először reflektált világítással próbálkoztak, azaz a jelzőre vagy közvetlenül elé szerelt fényszóróval világították meg a jelzést adó alkatrészt. Ennek egyértelmű előnye, hogy sötétben ugyanolyan jelzésképet lát a vonatszemélyzet, mint nappal, tehát nem szükséges kétfajta jelzésképet megtanulni, azokat napszak szerint eldifferenciálni egymástól. Hátránya, hogy a nagymérvű energiaigény ellenére a jelzést adó alkatrészek megvilágítottsága alacsony maradt. A közüzemi elektromos hálózat kismértékű kiépítettsége miatt (amikor is előnyös lett volna ez a megvilágítási mód) nem terjedhetett el.

 

 

Jelenleg kizárólag [[kőolaj]]üzemű, úgynevezett [[Kroluper]]-féle lámpákat használnak. A lámpa elejébe – hogy a fénysugarak ne széttartva, hanem párhuzamosan haladjanak – úgynevezett lépcsős, azaz [[Augustin-Jean Fresnel|Fresnel]]-lencse van beépítve. Nagyobb [[pályaudvar]]okon ezekbe a lámpákba villanyégőt, a lámpák tetejére pedig elektromos csatlakozót helyezve üzemeltették őket.