„Nagy egyházszakadás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Patriarcha -> Pátriárka |
|||
100. sor:
# Kovásztalan kenyérrel való misézés és áldozás. (A Keleti Egyház csak a kovászolt kenyérrel való misézést tartja érvényesnek. A nyugati jog szerint mindkét forma érvényes, de többnyire gyakorlati okok miatt a kovásztalant részesítik előnyben (biztonságosabban kezelhető és tárolható).)
# A Szentlélek hívása átváltoztatás előtt. (Ez a momentum a nyugati liturgiából kimaradt, a keleti hagyomány azonban ragaszkodik hozzá.)
# A [[bérmálás]] szentsége felvételének időpontja. (A Keleti rítus szerint a bérmálás szentségét a keresztséggel együtt szolgáltatják ki csecsemőkorban. A nyugati gyakorlatban a bérmálás inkább a 'keresztény nagykorúság' szentsége, ezért ifjú- vagy felnőttkorban veszik fel. Megjegyzés: az első századok ókeresztény egyházaiban a keresztséget is csak felnőttek számára szolgáltatták ki.)
# A [[bérmálás]] szentségének kiszolgáltatója. (A Nyugati Egyházban a bérmálás rendes kiszolgáltatója a megyés püspök, és csak egyedi esetben adhat erre felhatalmazást a pap számára. Keleten a keresztelő pap egyben meg is bérmál.)
# Az első szentáldozás időpontja. (A nyugati jog azt kívánja meg, hogy az elsőáldozásra rendes körülmények között csak az ''értelem használatát'' követően kerüljön sor. Pontos korhatárt nem ír elő, de ez általában 7-9 évet jelent. (A rendkívüli esetekre (pl. halálveszély) más előírások érvényesek.) A Keleti liturgiában minden további nélkül kiszolgáltatják az eucharisztiát a kisdedeknek is. A Keleti Egyház felrója a Nyugatinak, hogy joggyakorlata miatt sokan halnak meg anélkül, hogy egyszer is áldoztak volna.)
# [[Gyónás]] az áldozás előtt. (A Keleti Egyház megkívánja, hogy a Szent Eucharisztiát csak megtisztult lélekkel, azaz gyónást követően vegyék magukhoz a hívek. Erre általában a legnagyobb ünnepeken kerül sor, évente pár alkalommal. A Nyugati Egyház azonban azt szorgalmazza, hogy a hívek minél gyakrabban (hetente, sőt akár ennél is sűrűbben) járuljanak a szentáldozáshoz. Viszont nem várja el minden áldozás előtt a gyónást, csupán súlyos bűn vagy hosszú idő eltelte esetén. A további félreértések elkerülése végett meg kell még említenünk, hogy a keleti liturgiában bevett gyakorlat a mise keretében megáldott de át nem változtatott kenyér vétele az utolsó vacsora emlékeként, ez azonban nem szentáldozás. A megáldott kenyeret minden misén magukhoz vehetik a hívek, sőt haza is vihetnek belőle szeretteiknek, és mivel ez nem eucharisztia, nem is kell előtte gyónniuk.)
# Egy szín alatti áldozás. (Nyugaton elterjedt és jogilag is elfogadott gyakorlat a csak egy szín alatti áldozás, azaz csak a test vétele a vér vétele nélkül (vagy csak a vér vétele súlyos betegség esetén). Kelet ragaszkodik a két szín szétválaszthatatlanságához.)
# Az áldoztató személye. (A Keleti Egyházban csak a pap vagy a diakónus áldoztathat, a nyugati jog szerint az [http://lexikon.katolikus.hu/A/akolitus.html akolitus] is, sajátos esetekben pedig bármely erre alkalmas, méltó és megbízott laikus.)
# [[Keresztelés]] leöntéssel. (A nyugati liturgia érvényesnek tekinti a leöntéssel való keresztelést, míg a keleti csak az alámerítéssel történőt.)
# [[Böjt]]. (Kelet sérelmezi, hogy Nyugat enyhített bizonyos böjti előírásokon, például a keleti hagyomány elvárja Nagyböjtben a tojástól és a tejtermékektől való tartózkodást is.)
# Szobrok. (A keleti hagyomány elutasítja a szentek és az isteni személyek szoborként való ábrázolását.)
# Egyéb liturgikus különbségek: a Keleti Egyház nem ért egyet azzal, hogy a Nyugati Egyház és liturgia hivatalos nyelve a latin lett; a keleti hagyomány nem engedélyezi a hangszerek használatát a liturgiában; stb.
| |||