„Történelemfilozófia” változatai közötti eltérés

1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta14)
(1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta14))
A 20. század végén [[Francis Fukuyama]] ''[[A történelem vége és az utolsó ember|A történelem vége]]'' című munkájában úgy vélte, az emberiség a globalizálódott világgal, és a kommunista és a kapitalista világrend nagy szembenállásának megszűntével eljutott történelmének végére. [[Samuel P. Huntington|Samuel Huntington]] azonban a történelem lehetséges folytatásának a kultúrák közti háborúk kialakulását látta (A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása).
 
A történelemfilozófiai irodalomban új kezdeményezésnek számít [[Szmodis Jenő]] törekvése (Kultúra és sors), amellyel összhangba igyekszik hozni a spengleri történelemképet azzal a régebbi felismeréssel, hogy a keleti társadalmak és kultúrák (India, Kína, valamelyest az iszlám világ és Japán) viszonylagos állandóságot, de legalábbis lassúbb változást mutatnak, mint a nyugatabbiak ([[mezopotámia]]i, görögi, római, nyugati kultúrkör). Szmodis megkülönbözteti egymástól az úgynevezett duális princípiumú, ciklusosan fejlődő kultúrákat másfelől az úgynevezett monisztikus, stagnáló kultúrákat.<ref>Lásd: [http://www.anthropolis.hu/tanulmanyok/doc/Szmodis_Kult.Sors.pdf] {{Halott linkWayback|url=http://www.anthropolis.hu/tanulmanyok/doc/Szmodis_Kult.Sors.pdf |date=2018-1120070925004304 }} {{pdf}}</ref>
 
A történelemfilozófia további alakulását azonban alighanem maga a Nyugat jövője határozza meg, hiszen néhány – bár jelentős – kivételtől eltekintve ez a gondolkodási forma jellegzetesen a Nyugathoz mint sajátos kulturális entitáshoz kötődik.
196 742

szerkesztés