„Vita:Szkíta nyelv” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Válasz |
→Tények és eredmények: (új szakasz) |
||
21. sor:
Legyen hozzád kegyes a sors, felebarátom! [[Szerkesztő:Jebusaeus|Jebusaeus]] <sup>[[Szerkesztővita:Jebusaeus|vita]]</sup> 2019. február 15., 00:57 (CET)
== Tények és eredmények ==
Istvánovits és Kulcsár (2018) művének (első fejezet) néhány bekezdését elemezve mutatom be, mennyire megbízható és tényszerű forrás a tudományos közlemények többsége a szkíták nyelvét illetően.
:„''A szkítáról elsőként Johann Kaspar Zeuss (11. kép) 1837-ben, majd 1866-ban megjelent munkájában Karl Müllenhoff (12. kép) mutatta ki, hogy az iráni nyelvek közé tartozik.* Noha korábban többen kétségbe vonták e megállapítás helyességét, az ún. szkíta–szarmata–alán nyelv iráni voltát komoly szakember ma már nem kérdőjelezi meg.''” * [lábjegyzet] „''Azóta komoly kutatók sora igazolta az állításukat (pl. Szemerényi 1980., Harmatta 1970. stb.).''”
Meggyőző állítások, nemde? Komoly kutatók kimutatták, komoly kutatók sora igazolta. Komoly szakember pedig ma már nem kérdőjelezi meg. (Magam ezen üzenetet ekként fejtem vissza: aki mégis kétségeit meri hangoztatni, kiközösíti magát a komolyan vehetők köréből.)
Engem azonban (amúgy sem vesznek komolyan) az efféle befolyásolási kísérletek nem téríthetnek el célomtól. Lássuk a tényeket e megkérdőjelezhetetlen kinyilatkoztatásokkal kapcsolatban.
A szkíták nyelvéről feltételezték – többek között ókori közhelyekre alapozva –, hogy ez volt az [[indoeurópai nyelvcsalád|indoeurópai nyelvek]] őse. S mivel a szóban forgó nyelvek közül az [[indoiráni nyelvek|indoirániak]] csoportját tartották ősibbnek, feltételezték, hogy szkítáink nyelve is ezen ágazatot képviselte.
Zeuss (1837) és Müllenhoff (1866) kizárólag indoeurópai (mindenekelőtt indoiráni) nyelvekkel hasonlította össze a szkíta vagy szkítának vélt szavakat. Pontosabban közülük is csak egyiket-másikat. Ám ezeknek is csak egy részét – tehát még a kiválasztottak közül sem mindet – sikerült úgy-ahogy (vagyis felébe-harmadába) egyeztetni avesztai, szanszkrit stb. kifejezésekkel. (Példák tekintetében lásd a szócikk szövegét.) Mindezek után – az eredmény, ím, igazolta feltevésüket – szakembereink kijelentették, hogy a szkíták irániak, iráni nyelvűek voltak. Ne higgye, ki nem akarja: világraszóló felfedezés lett volna – kutatóinkat lepte volna meg leginkább –, ha iráni nyelvekkel összehasonlítva a szkíták nyelve nem iráninak bizonyul.
Ha írástudóink történetesen mongol, szláv stb. nyelvvel vetik össze a szkíták anyanyelvét, szintén találnak egyezéseket. (Példák tekintetében lásd a szócikk szövegét.) Az eredmény ez esetben sem kétséges: a szkíták mongolok, szlávok stb. voltak.
Biztosíthatok mindenkit, ha a [[szuahéli nyelv|szuahélit]] választjuk összehasonlítási alapnak, akkor is találunk néhány párhuzamot, formai egyezéseket, s a szkíták nyelvét ezek alapján szuahélinek is minősíthetjük. (A magyarok nyelve e szempontból kivétel, s mint ilyennel, nem kell vele foglalkozni.)
Vagyis – ha csupán egyetlen nyelvet vagy nyelvek rokon csoportját vesszük alapul – a kiindulási feltétel határozza meg az eredményt.
[[Rejtő Jenő]] (2000) ''Piszkos Fred közbelép'' című művében kitűnően ragadja meg e módszer lényegét: „''Képzelje el, hogy [[Henry Morton Stanley|Stanley]] mennyi fáradságtól kímélte volna meg magát, ha [[David Livingstone|Livingstone]] ott van vele már az induláskor mint kézipoggyász, a karaván holmija között. Hihetetlen, hogy ezt az egyszerű eljárást még eddig nem alkalmazták. Ön lesz az első… Vigyázzon a kormányra! Mr. Theo elgondolkozott. Ha Gustav Bahr csakugyan itt él valahol, akkor megoldották a házhoz szállított, mesterséges világhír szabadalmát.''
Mindenki olyan eredményre jutott tehát a szkíták nyelvét illetően, amilyen nyelvet, nyelvcsoportot választott összehasonlítási alapnak. A szkíták irániságának feltevése pedig azért győzedelmeskedett, mert számosabb szaktekintély szavazott mellette.
Egyik szakférfiú sem vette a fáradságot, hogy vizsgálatait a nyelvek szélesebb körére kiterjessze, vagy legalább ellenőrizze, hogy a különböző nyelvekre alapozott szófejtések közül melyik látszik hihetőbbnek stb. Miért is tette volna, hiszen a szkíták irániságát akarta (szinte mind) bizonyítani.
A lábjegyzetben hivatkozott tudós férfiú, Oswald Szemerényi csupán három szkíta, illetve szkítának vélt szót vett górcső alá (ezek közül egy valóban iráni: a szogdok neve), s ő is csak indoiráni, illetve indoeurópai nyelvek szótárát használta.
Harmatta János (1997), érdemekben megőszült iranistánk szerint pedig az egész eurázsiai puszta népessége – beleértve a belső-ázsiai [[türkök]]et stb. is – iráni nyelven beszélt. (A magyarok e tekintetben is kivételesek.) Harmatta (1970) is, csakúgy, mint tudóstársai, eleve feltételezte, hogy a szkíták és „szarmaták” (alánok) nyelve iráni, s mi sem természetesebb, hogy talált is a vizsgált nyelvek, illetve irániak között párhuzamokat. S bizonyos szauromata kifejezések esetében még helyes eredményre is jutott. Tudniillik a [[szarmaták|szauromaták]] – nem a helytelenül szarmatának címzett szkíta [[alánok]]ról van itt szó – csakugyan irániak voltak, nyelvük pedig méd. Vak tyúk is talál férjet – tartja hasonló esetekről az újmagyar közmondás.
A szkíták tehát irániak. Emellett tett hitet Zeuss és Müllenhoff, nem különben Wasmer, Abajev és a többi komoly tudós. Ma pedig már ott tartunk, hogy aki ezen kinyilatkoztatást megkérdőjelezi, az nem komoly szakember. Pedig az alapokat, melyen a szkíták irániságának feltevése nyugszik, egy jöttment cinege is szétrúgja. Csak utána kellene nézni a tényeknek. Ez viszont kényelmetlen, mert dolgozni kellene, ellenőrizni valamennyi megkérdőjelezhetetlennek vélt állítást. S még ennél is rosszabb, hogy a szakember ennek kapcsán elveszítheti komolyságát. S még ijesztőbb – rettenetes kimondani –: kiderülhet, hogy szkítáink nem voltak irániak.
:„''Az alapvetően földrajzi, törzsi és személynevekből álló forrásbázis mellett a kutatás számára a szarmaták/alánok máig élő leszármazottainak, a kaukázusi oszéteknek a nyelve szolgál jó kiindulási pontként.''”
Az [[oszétok]] történetesen ironok, s csupán annyi közük van a szarmatáknak, alánoknak, [[masszagéták|masszageták]]nak is címzett [[ászik|jászik]]hoz, hogy egy időben az ő hűbéreseik voltak, s szomszédaik a szkíta hűbérurak elferdített nevét ragasztották rájuk. Szó sincsen tehát leszármazás szerinti kapcsolatról. A szerzők e helyen is elmulasztották az alaposabb, szélesebb körű tájékozódást. De mivel az ironok valóban irániak, nyelvük – nem kétséges – jó kiindulási alapként szolgál a kutatás számára.
:„''Ma már ahhoz sem férhet kétség, hogy a kimmerek a szkíták közeli rokonai voltak, ha nem ugyanannak a népnek egy csoportja.''” S lábjegyzetben azt is megtudhatjuk, hogy Makkay János (1991, 1998) szerint a kimmer–szkíta rokonság egyértelmű. „''Azt persze hozzá kell tennünk, hogy a nyelvészeknek mindössze néhány kimmer királynév áll rendelkezésére.''”
A kimmerek – szó sincsen arról, hogy ehhez ne férhetne bármikor kétség – [[Szamária]] városából az asszírok által kitelepített izraeliták voltak. Megtudhatjuk, ha nem kizárólag Makkay stb. tanulmányaiból merítjük ismereteinket. S mit számít, hogy egy-két kimmer főember nevét ismerjük csupán – kérdem én –, ha a szkíták irániságát kell bizonyítani? Komoly szakember ennél lényegesen kevesebb adattal is jól boldogul. Sőt!
:„''Az ún. szkíta-európai [[izoglossza|izoglosszák]] – egymásnak megfeleltethető [[fonetika|fonetikai]], [[szókincs|lexikai]], [[nyelvtan|grammatikai]] és [[morfológia (nyelvészet)|morfológiai]], azaz nyelvi jelenségek – alapján egyértelműen megállapítható, hogy a szkíták/szarmaták elődei az [[indoiráni népek|indoárjáknál]] és a többi iráni népnél később váltak csak el az indoeurópai nyelvet beszélő közösségektől (elsősorban a szlávoktól, germánoktól és latinoktól).''”
A szkíta nyelv hangtanáról, szókészletének terjedelméről, nyelvtanáról lényegében semmit sem tudunk. (Valószínűleg ezt ellensúlyozandó kellett e helyen újmagyar kifejezések bőségével élni.) Ezen üres halmazból egyértelműen legfeljebb az állapítható meg, hogy ki lehet bújni a valóság kényszere alól, ha kellő számban ismételgetjük a varázsszavakat: ''a szkíták irániak voltak''. Még egyszer mondom, lassan, szótagolva, hogy az angol is értse: ''i-rá-ni-ak vol-tak''!
Tovább is van, mondjam még? Nem teszem. Aki nem hiszi a mondottakat, járjon utána. Vagy rombolja, írja át a szócikket saját elgondolása szerint, rontsa hitelét a forrásoknak járassa le szerzőiket – miként Bábumester felebarátunk tette, s teszi újra, amint visszatér köreinkbe –, hátha így a valóságba is bevezetheti elképzeléseit.
Az indoeurópai történetírás és nyelvészet kérdésében pedig elegendő (lehet) elolvasni Olender (1994) tanulmányát. Mértéktartó, és nagyjában-egészében elfogulatlan. Hasonló tárgyban az ilyen munka sajnos ritkaság.
S végére a tanulság (nem mindenki élhet vele): az élet minden területén szakembernek kell lennünk – még a szkíták nyelvét illetően is –, különben bármit elhitethetnek velünk.
'''Források'''
* [http://www.kroraina.com/sarm/jh/ {{aut|Harmatta János}} (1970): Studies in the History and Language of the Sarmatians. ''Acta Universitatis de Attila József Nominatae. Acta antiqua et archaeologica'' '''13''': 1–132.]
* {{aut|Harmatta János}} (1997): A türk rovásírás legkorábbi emlékei. (A hun rovásírás.) ''Antik tanulmányok'' '''41''': 159–174.
* [http://real.mtak.hu/80406/1/Szarmata_web.pdf {{aut|Istvánovits Eszter}} és {{aut|Kulcsár Valéria}} (2018): „…aligha állhat nekik bármely csatarend ellent.” Egy elfelejtett nép, a szarmaták. ''A Jósa András Múzeum Kiadványai'' '''74'''. Monográfiák a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszékéről 5. Nyíregyháza–Szeged.]
* {{aut|Makkay János}} (1991): ''Az indoeurópai népek őstörténete''. Budapest.
* {{aut|Makkay János}} (1998): ''Az indoeurópai nyelvű népek őstörténete''. Budapest.
* [https://archive.org/details/monatsberichtede1866knig {{aut|Müllenhoff, K.}} (1866): Untersuchung über die Herkunft und Sprache der pontischen Scythen und Sarmaten. ''Monatsberichte der königlich Preussischen Akademie der Wissenschafen zu Berlin''. Aus dem Jahre 1866: 549–576.]
* [http://docenti.unimc.it/marco.lauri/teaching/2014/13543/files/materiali-di-approfondimento/2505500%20Olender.pdf {{aut|Olender, M.}} (1994): Europe, or How To Escape Babel. ''History and Theory'' '''33''' (4): 5–25.]
* [http://mek.oszk.hu/01000/01038/01038.htm {{aut|Rejtő Jenő}} (2000): ''Piszkos Fred közbelép (Fülig Jimmy őszinte sajnálatára).'' Rejtő Jenő [összegyűjtött művei]. Budapest.
* [https://www.azargoshnasp.net/history/Scythians/fouroldiranianethnicnames.pdf {{aut|Szemerényi, O.}} (1980): Four Old Iranian Ethnic Names: Scythian – Skudra – Sogdian – Saka. ''Sitzungsberichte der Österreichischen Akademie der Wissenschafen'' '''371''': 5–47.]
* [http://mek.oszk.hu/14700/14739/ {{aut|Télfy János}} (1863): ''Magyarok őstörténete.'' Görög források a scythák történetéhez. Pest.]
* [https://archive.org/details/diedeutschenundd00zeusuoft {{aut|Zeuss, K.}} (1837): ''Die Deutschen und die Nachbarstämme''. München.]
[[Szerkesztő:Jebusaeus|Jebusaeus]] <sup>[[Szerkesztővita:Jebusaeus|vita]]</sup> 2019. április 12., 23:26 (CEST)
| |||