„1979-es Formula–1 világbajnokság” változatai közötti eltérés

A tavalyi évben domináló Lotus 79-es után a többi csapat is elkezdte építeni a saját "ground-effect" autóját. A JPS és az Olympus támogatását elveszítő [[Team Lotus]] eközben elkezdte 80-as modell építését. A csapat új szponzora Martini, a Tissot és az Essex Petroleum lett. A címvédő [[Mario Andretti]] mellé [[Carlos Reutemann]]t igazolták le, míg [[Ronnie Peterson]] halála előtt. James Hunt a [[Walter Wolf Racing]]hez szerződött, amelynek autóját (WR7) [[Harvey Postlethwaite]] tervezte. A McLaren két új versenyzője [[Patrick Tambay]] és [[John Watson (autóversenyző)|John Watson]] lett. A [[Scuderia Ferrari|Ferrarinál]] [[Jody Scheckter]] lett [[Gilles Villeneuve]] csapattársa. A [[Ligier]] [[Jacques Laffite]] mellé [[Patrick Depailler]]t is leszerződtette az évadra. A csapat a régi [[Matra]] motorokról a Cosworth-re váltott. Az új JS11-est [[Gérard Ducarouge]] tervezte meg. A [[WilliamsF1Williams F1|Williamsnél]] is szerződtettek egy másik versenyzőt [[Clay Regazzoni]] személyében, [[Alan Jones]] mellé. A [[Renault F1|Renault]] [[Jean-Pierre Jabouille]] mellé [[René Arnoux]]-t igazolta le. A [[Brabham]]nél Niki Lauda csapattársa [[Nelson Piquet]] lett.

[[1979-es Formula–1 belga nagydíj|Belgiumban]] [[1951-es Formula–1 világbajnokság|1951]] után visszatért a mezőnybe az [[Alfa Romeo (Formula–1)F1|Alfa Romeo]] csapat [[Bruno Giacomelli]]vel. Az időmérő edzésen ismét Laffite szerezte meg a pole-t Depailler előtt. Piquet harmadik lett a Brabhammel, míg Jones a negyedik helyre kvalifikálta Williamsét. Andretti visszatért a régi 79-es modellhez, amellyel az ötödik helyet szerezte meg. A rajtnál Depailler állt az élre Jones, Piquet és Laffite előtt. A második körben Scheckter és Villeneuve Regazzoni Williamsével ütközött. A Ferrarik folytatták a versenyt (Villeneuve-nek orrkúpot cseréltek a boxban), míg Regazzoni kiesett. Scheckter megelőzte Andrettit, majd Piquet-t is. Laffite Jones megelőzése után a 19. körben az élre állt. Depailler-t ezután Jones is megelőzte, majd az ausztrál a 24. körben az élre állt. A 40. körben Jones kiesett, így Laffite vezetett ismét. Mögötte Scheckter zárkózott fel a Ferrarival, az 54. körben az élre állt és végül győzött. A harmadik helyen Reutemann haladt, de az utolsó körökben Pironi megelőzte, így negyedik lett.

A svéd nagydíj elmaradása miatt öthetes szünet következett a [[1979-es Formula–1 francia nagydíj|francia nagydíjig]], amelyet a csapat tesztelésre használtak fel. Monaco után Hunt bejelentette visszavonulását, a Wolfnál [[Keke Rosberg]]et szerződtették a helyére. Depailler sárkányrepülés közben balesetet szenvedett, mindkét lábát eltörte. A Ligier [[Jacky Ickx]]et kérte fel a francia helyettesítésére. Dijonban az időmérő edzésen a Renault-k nagyon versenyképesek voltak: Jean-Pierre Jabouille-é lett a pole a csapattárs Rene Arnoux, Villeneuve, Piquet és Scheckter előtt. A rajt után a vezetést Villeneuve szerezte meg Jabouille és Scheckter előtt. Arnoux rossz rajtja miatt a kilencedik helyre esett vissza, de ezután visszazárkózott az élmezőnybe. A 47. körtől Villeneuve Ferrarija nehezen kezelhetővé vált, emiatt a 47. körben Jabouille megelőzte. Az utolsó körökre Arnoux utolérte Villeneuve-öt, a 78. körben pedig megelőzte. A következő, utolsó előtti körben Arnoux motorjával probléma akadt, így Villeneuve visszaelőzte a célegyenesben. Az utolsó körben nagy harcot vívtak egymásnak, többször egymásnak ütköztek, végül Villeneuve meg tudta tartani a második helyet. Jones negyedik, Jarier ötödik lett. Jabouille megszerezte a Renault és a turbófeltötéses motorok első győzelmét, ami fordulópontnak bizonyult a Formula–1 történetében, a későbbiekben a [[Turbófeltöltő|turbó]]motor egyre versenyképesebbé vált.