„Nagy kiugrás” változatai közötti eltérés

Egy [[klíma]]kutató [[Grönland]] szigetének jégrétegét vizsgálva azt találta, hogy a mintegy 75 000 [[év]]vel ezelőtti szelvényekben viszonylag magas a szulfáttartalom, ami magas légköri [[kéndioxidkén-dioxid]]-tartalomra utal. Egy paleontológus fosszilis tengeri foraminiferák vázanyagának vizsgálata során pedig azt tapasztalta, hogy bennük magas az [[oxigén]] egy [[izotóp]]jának aránya, ami a [[tenger]]víz alacsony [[hőmérséklet]]ére utal, szintén kb. 75 000 évvel ezelőtt. Egy vulkanológus végül azt tapasztalta, hogy [[Föld]]ünk több pontján hasonló jellegű [[vulkán]]i hamu maradványai találhatóak, amelyek kora megint csak kb. 75 000.

A fenti tapasztalatok alapján azt gyanították, hogy akkoriban egy hatalmas erejű vulkánkitörés globális lehűlést okozhatott: egyrészt azzal, hogy a [[légkör]]i [[kéndioxidkén-dioxid]] visszaveri a napsugarakat, ezáltal lehűlést okoz; másrészt pedig azzal, hogy a nagyobb területen elhelyezkedő [[jég]]takaró szintén jobban visszaveri napfényt. Az évek során aztán a kérdéses vulkán feltételezett helyét is megtalálták: a [[Szumátra]] szigetén levő [[Toba-tó]] helyén. Talán ez a példátlan erejű vulkánkitörés lehetett az a kiváltó esemény, amely miatt az anatómiailag modern ember kiszorult a [[Közel-Kelet]]ről és amely az [[evolúció]]s nyomást adta a „[[genetikai Ádám]]” kialakulásához.