„Massive Attack” változatai közötti eltérés

A '''Massive Attack''' (kb. „''Erős/Feltartóztathatatlan Támadás''”) egy [[elektronikus zene|elektronikus zenét]] játszó [[Egyesült Királyság|brit]] pop-zenei együttes [[Bristol]]ból. Eddig négy „nagy” albumot adtak ki (''[[Blue Lines]]'', ''Protection'', ''[[Mezzanine]]'', ''100th Window''), azonban emellett azonban több maxi-cd-jük is megjelent.

Zeneileg nehezen kategorizálhatóak: alapvetően elektronikus zenét játszanak, amely kezdetben abszolútteljes aegészében [[jazz]], [[rap]] (hip-hop), [[reagge]] és egyéb afro-amerikai eredetű alapokra épült, ezt az irányzatot kritikusok '''Trip-hop'''nak keresztelték el. Harmadik albumuk azonban már erős, basszusgitárra és torzításokra alapuló [[rockzene]]i „beütést” mutat, s egyúttal zenéjük hangulata melankólikusból kifejezetten sötétre, depresszívre fordult (ez, a kilencvenes évek vége volt a [[Prodigy]], a [[Chemical brothers]] és más hasonló bandák csúcsra kerülésének ideje, melyek hangzásvilágára a zenekritika egy új nevet, az [[elektronika (zene)|elektronika]] kifejezést kezdte alkalmazni. A csapatot ide is szokás sorolni; s valóban nehéz eldönteni, hogy ez az irányzat volt-e hatással a Massive AttackreAttack-re, vagy utóbbi az előbbire; lehet, hogy ez is, az is). Később a rockos hangzás némileg szelídült, a hangulat azonban nem vált vidámabbá.

Az egyik legfontosabb és legközelebbi hatás ekkor a rockzenéből érte őket, a [[The Cure]] együttes révén, akinek énekesével jó barátságban vannak. Nem bevallottbevallottan ugyan, de a zenekarra erős hatást gyakorolhatott a [[Depeche Mode]] együttes is gyakorolhatott, mikor utóbbi abbahagyta a „tingli-tanglis” [[szinti-pop]]ozást és szintén rockosabb irányba fordult. Az biztos, hogy a Massive Attack ugyanúgy teletűzdeli számait furcsa, már-már horrorisztikus elektronikus zörejekkel, néhányan pedig, (pl. a magyar [[Neo]] zenekar vezetője) a Massive AttacketAttack-et a kilencvenes évek Depeche Mode-jának nevezték. Bevallott hatások: néhány [[reagge]]-szerű együttes, meg olyan [[punk]]zenekarok, mint a [[The Clash]]. Ez utóbbi azonban inkább a zenekar politikai eszméire és megrögzött antimilitarizmusára hathatott igazán.

A ''Massive Attack'' vendégzenészekkel játszó, nem teljesen állandó összetételű sound-system rendszerű zenekarként kezdte Bristol „pinceklubjaiban”, vagyis igazi underground gyökerekkel bír; elsősorban a '''The Wild Bunch''' (''Vadhajtás'') művészeti közösségből-, csoportosulásból nőtte ki magát önálló zenekarrá. Az eredetileg négy-öttagú banda „kemény magja”, állandó tagjai a vezető, énekes és egyik „zenei agy”agy,” ''Robert Del Naja'' („''3D''”), ''Andrew Vowles'' („''Mushroom''”), a másik zeneszerző és DJ, ésvalamint a rapper-énekes-vokalista ''Grant Marshall'' („''Daddy G''”). Kezdetben tag volt az elektronikus zenében a mai napig nagy névnek számító Wild Bunch-tag, [[Tricky Kid]] is, aki azonban 1993/4-től kezdve szólókarrierbe kezdett, és elhagyta a csapatot. Később, 1999-ben a harmadik album lelki- és hangzásvilágával, és az együttes zenei irányvonalával elégedetlen Vowles kivált a csapatból.

A mai napig szinte az állandó tagokkal azonos jelentőségűek azonban a vendégzenészek. Legfontosabbjuk, akivel máig is megmaradt a szorosabb munkakapcsolat, [[Horace Andy]] reagge-énekes és vokalista, aki már-már állandó tagnak is tekinthető. A zenekar dolgozott [[Tracy Thorn]]nal (az [[Everything but the girl]] énekesnője), a két színesbőrű [[Sarah Jay]] és [[Shara Nelson]] énekesnőkkel, vagy a negyedik lemezüknek majdnem felét végigéneklő [[Sinead O'Connor]]ral. Mindezen kívül rengeteg hírneves előadóval dolgoztak alkalmilag együtt (pl. [[Madonna]], [[David Bowie]]).

E zenekar volt irányzatának egyik legbefolyásosabb képviselője a kilencvenes években, ami segített előkészíteni olyan, szintén ismert előadók slágerlistákra kerülését, mint a népszerű [[Morcheeba]], a kevésbé népszerű, de ismert [[Portishead]], vagy az ultranépszerű, a 2004-es athéni olimpia „főcímzenéjét” éneklő [[Björk]].

# [[2003]] febr. 10-én jelent meg negyedik albumuk, a '''100'''^'''th''' '''window''', amely a kritikusokat megosztotta: egyesek szerint színvonala nem éri el az előző munkákét (az igaz, hogy az album végi számok elég erőtlenek); viszont található rajta néhány kiemelkedő darab, amelyek a brit listák első 10 helyezettjei közé kerültek. A harmadik albumot bemutató magyarországi koncert előtti interjú végén ugyan a két állandó tag ígéretet tett, hogy „a következő album már vidámabb lesz”, ezt az ígéretüket azonban nem igazán sikerült beváltani: a lemez jóval lágyabb ugyan, de nem kevésbé melankolikus. Ehhez első sorbanelsősorban alighanem az iraki háború kitörése járult hozzá, amely ellen, az abban való brit szerepvállalás ellen, és nem utolsósorban a Blair-kormány ellen a zenekar rendkívül erőteljesen (noha politikai mozgalmaktól magát távol tartva) kampányolt. Az egyik legfontosabb opusz (''A prayer for England'') tulajdonképp az eziraki háború elleni politikai tiltakozás. Az albumról két videoklip biztosan készült: a ''Special cases'', és a különböző [[Magyarország|magyar]] tévécsatornák által is sokat játszott ''Butterfly caught'', melyben az egyik tag lassan egy ember-lepke hibriddé alakul (némileg a „''Légy''” c. horrorfimre hajazva, de kevésbéannál enyhébb gusztustalanulformában).

A zenekar néha politikai, ill. egyéb botrányokba is keveredik: utóbbira példa egy már említett plágiumper, vagy amikor az egyik tagot kábítószer birtoklásával, illetve gyermekpornográfia terjesztésével vádolták meg. Robert Del Naja szerint ez utóbbi típusú vádak gyanúsan akkor kaptak hangot igazán, amikor a zenekar pacifista nézeteinek híre elterjed a „felsőbb” körökben; és nem tartja lehetetlennek, hogy ezeket a híreket valamelyik titkosszolgálat terjeszti róluk; mindenesetre e vádak alól tisztázta magát.

A zenekar ugyanis nem csinál titkot belőle, hogy az Egyesült Királyság és az USA külpolitikáját enyhén szólva elhibázottnak tartja;, mert e két állam szerintük nyomorban tartja a harmadik világot, és „a demokrácia kiterjesztése” nevében állandó gazdasági, diplomáciai és katonai agressziót folytat azon államok ellen, akik a maguk eszközeivel küzdeni próbálnak a káros befolyásuk ellen. Természetesen nemcsak a Blair- és Bush-kormányt és vezetőiket nem tartják nagyra, hanem olyan szövetségeseiket sem, mint ArialAriel Sharon, s véleményük szerint, ha Amerika igazán a béke barátja lenne, először az egyre jobban eszkalálódó izraeli konfliktus rendezésében segítene (és nem egyoldalúan az egyik felet támogatva), Rabin szellemében, az ebben sajnos egyre kevésbé érdekeltnek tűnő feleknek.

Zenéjüket több filmben is felhasználták aláfestő zeneként. Az ''Angel'' című számukat pl. a [[Brad Pitt]] főszereplésével készült ''Blöff''ben (abban a jelenetben megy, amikor a romaPitt zugboxolótáltal játszójátszott Pittroma zugbokszoló anyjának lakókocsiját felgyújtják), de ezen kívül egyéb bűnügyi filmekben is. Az ''Unfinished sympathy'' c. számot egy [[Sharon Stone]] főszereplésével készült film egyik ...khmm...(egyesek szerint pornóba hajló) szexjelenetében is felhasználták; egy egyébként gyenge thrillerben, melyben egy háztulajdonos kamerákkal figyeli az összes lakóit). Írtak még számokat a ''Mindörökké Batman'', a ''Moulin Rouge'' és még sok-sok film kíséretéül.

A csapat a kilencvenes években saját kiadót hozott létre, ''Melancholic records'' néven;, amely sok fiatal popcsapatot (pl. az ''Alpha''-t) támogatott. Dolgoztak közösen a brit alternatív rockzene egyik legfontosabb, és szintén nem túl vidám zenéket alkotó zenekarával, a [[Radiohead]]del, és a [[Prodigy]] „zenei agyával”agyával,” Liam Howlettel is (''No souvenirs''), de egy számot („''I Want You''”) összedobtak pl. a karrierjét rendkívül céltudatosan építő, és az együttesben első hallásra fantáziát látó [[Madonna|Madonnával]] is készítettek (akinek ''Ray of light'' című lemeze, de különösen a ''Frozen'' c. szám, egyértelműen M.A.Massive Attack-os hatásokat mutat), egy másikat pedig készítettek a szintén „nem akárki”nagynevű [[Dawid Bowie]]val is (''Nature boy'') is.

A magyar zenekarok közül a Massive Attack bevallott hatást gyakorolt pl. a [[Neo|Neó]]ra.