„Karl Landsteiner” változatai közötti eltérés

Miután visszatért Bécsbe, 1895-ig az 1. sebészeti egyetemi klinikán dolgozott orvosként, majd 1896-97 között az akkor létrehozott közegészségügyi tanszéken volt a bakteriológus [[Max von Gruber]] asszisztense. Ekkor kezdte el tanulmányozni a [[Szerológia|szerológiát]] és immunológiát. A következő két évben Anton Weischelbaum asszisztenseként dolgozott a patológiai-anatómiai intézetben:, ezalatt 3639 boncoláson vett részt.

Landsteiner szerológusként tudta, hogy a különböző állatfajok vére inkompatibilis egymással: egyik vérszéruma hatására a másik vörösvérsejtjei kicsapódnak. Hasonló jelenség az emberi vérátömlesztések során is előfordult, de az orvosok ezt a "beteg vérnek" tulajdonították. Landsteiner kíváncsi lett, hogy az egészséges embereknél előfordul-e a vörösvértestkicsapódás és a rendelkezésére álló vérmintákat összekeverte és mikroszkóp alatt megvizsgálta. Kísérletei eredményét 1901-ben adta közre ''Über Agglutinationsercheinungen normalen menschilden Blutes'' c. cikkében. Eszerint három [[vércsoport]]ot sikerült azonosítania, az A-t, B-t és C-t (a C-t idővel átnevezték 0-árara). Munkatársai, Decastello és Sturli később felfedezték az AB vércsoportot is. A vérszérum nem tartalmazza a saját csoportja elleni ellenanyagot de a többi ellenit igen: vagyis egy A vércsoportú egyén széruma kicsapja a B és AB típusú vér vörösvértesteit (és fordítva); a 0-s szérum kicsapja mindhármat, míg az A és B szérumok nem reagálnak a 0 vércsoportú vörösvértestekre.

Landsteiner felfedezése lehetővé tette a biztonságos [[vérátömlesztés]]t, bár eltelt néhány év, míg a gyakorlatban alkalmazni kezdték. Miután Richard Lewisohn 1914-ben felismerte, hogy citrátokkal megakadályozható a véralvadás, lehetővé vált a vér hetekig tartó tárolása és a vérbankok felállítása. 1924-re sikerült pontosan tisztázni a vércsoportok genetikai hátterét is, és lehetőség nyílt arra, hogy a vitás esetekben kizárják vagy bizonyítsák az apaságot (utóbbi nem adott 100%-os eredményt).

1922-ben a New York-i [[Rockefeller Egyetem|Rockefeller Intézet]] felajánlott neki egy kutatói állást, amit Landsteiner elfogadott és családjával együtt az Egyesült Államokba költözött. Itt folytatta vércsoportokkal kapcsolatok munkáját, tovább finomította az osztályozást, leírta az M, N és P csoportokat. 1929-ben amerikai állampolgár lett. 1937-ben [[Alexander S. Wiener|Alexander Wienerrel]] közösen felfedezte a vérben az [[Rh-faktor]]t és az Rh-vércsoportrendszert. 1939-ben professor emeritus státuszban elvben visszavonult, de a laboratóriumi munkát haláláig folytatta.