„Ramana Maharsi” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
8. sor:
Az indiai [[Tamilnádu|Tamil Nádu]] állam Tirucsuli nevű falujában született. Iskolai éveit Tirucsuliban és [[Madurai]]ban töltötte. Itt – 1896. július közepén – egy „halálélmény” után megtapasztalta a megvilágosodás állapotát, az azonosságát az [[Önvaló]]val, mely tapasztalás a teljes további életében, megszakítás nélkül vele maradt. Augusztus 29-én elhagyta Madurait és családját, hogy az [[Arunácsala]] nevű szent hegyhez utazzon.
 
Élete hátralevő részét itt, ennek az indiai szent hegynek a lábánál töltötte, először hegyi barlangokban, majd a [[Tiruvannamalai]] (Tiruvannámalaj) nevű városkában, ahonnan soha többé nem mozdult el. Bár az első időkben a világtól elfordult, lemondott remeteként élt, az egyre növekvő mennyiségben érkező, majd körülötte letelepedő követők egy ásramot alapítottak a tiszteletére, amit [[Srí Ramanásram]] néven neveztek el. Ő maga életének ebbena azfennmaradó 54 évébenévtizedeiben az ásramban élt, miközben teljesen lemondott a vagyonról és a világi hívságokról, s mindössze egy ágyékkötő és egy sétabot volt vele, valamint a minimális élelem, amit a követőktől elfogadott.
 
A nyugati világ [[Paul Brunton]] magyarul is megjelent könyvéből, az [[India titkai (könyv)|India titkai]]-ból ismerte meg. Ezt követően rengeteg nyugati is ellátogatott hozzá, hogy megtapasztalja Ramana "kegyelmét" és az Önvalóval való azonosulást. A tanítványait folyamatosan ezen Önvaló állandó megtapasztalására ösztönözte, melynek a tanítása szerint két módja van: első az önkutatás, a „Ki vagyok én?” kérdés feltevésével; a második az önátadás, az Önvalóra való feltétlen ráhagyatkozás. Fő tanításai módszere a ''csend'' volt, ritkán tanított szavakkal: a hosszú idő alatt elmondott tanításai egyetlen kötetet töltenek meg, s ezeknek ismerjük további feldolgozásait, kiadásait, szemelvényeit, valamint a követői által kiadott feljegyzéseket.
 
A szó szoros értelmében vett tanítványokkal nem rendelkezett, ellenben számtalan követője volt, akiakik önszántukból voltak mellette, s akik rövidebb-hosszabb időt töltötttöltöttek a Maharsi mellett. A nyugatiak számára egyik legismertebb követője a lakhnaúi [[Harivans Lál Púndzsa|H. W. L. Poonja]] (H. V. L. Púndzsa), azaz Papaji (Pápádzsí), valamint az említett Paul Brunton, illetve Robert Adams, aki a Maharsi élete három évét töltötte mestere "lábainál". További követői, akiknek a Ramana-irodalom nagy része köszönhető: Arthur Osborne, az ''Ashram Journal'' első szerkesztője; Maurice Frydnam, a ''Maharshi's Gospel'' (1939) szerkesztője; David Godman, író és az irodalmi Ramana-örökség egyik fenntartója, aki több könyvet is írt a Maharsi életéről és tanításairól, valamint részletesen beszámolt a legközelebbi követők életéről, emellett pedig ő az alkotója a "Jnani" című, 2018-ban megjelent dokumentumfilmnek, mely Maharsi és az ásram életét mutatja be.
 
1950-ben, halálának pillanatában [[hullócsillag]] volt látható az égbolton, amely megfigyelhető volt szinte egész Indiában.<ref>''Április tizennegyedikén, este 8 óra 47 perckor Ramana Maharsi mahánirvánája (parinirvánája). Pontosan e pillanatban dél felől északi irányba tartva egy lassan mozgó, fényes üstökös jelenik meg az égbolton, majd Arunácala csúcsa mögött eltűnik.'' Bhagaván Srí Ramana Maharsi életének fontosabb eseményei. In: David Godman (szerk.): Oltalmazó útmutatás. Srí Ramana Maharsi tanításai. Kötet Kiadó, Nyíregyháza, 2001.</ref>