„Palatalizáció” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
A '''palatalizáció''' (a [[Latin nyelv|latin]] ''palatum'' „íny” szóból), másképp '''jésítés''' vagy '''lágyítás''' olyan [[mássalhangzó]]-képzésmód, illetve az így létrejött mássalhangzó, amelynél a nyelvhát felduzzad a szájpadlás középső része felé az eredeti mássalhangzó szokásos képzésével egyidejűleg. Másképp fogalmazva, az eredeti mássalhangzót egy ''j'' hanggal együtt ejtjük ki. E képzési mód számos nyelvben megtalálható, de különösképpen a [[szláv nyelvek]] sajátossága. Megvolt az uráli alapnyelvben is, azonban a [[Magyar nyelv|magyarban]] nem maradt fenn (a ''ly'' betű ilyen hang emlékét őrzi, amelyet még ejtenek néhány nyelvjárásban).
A palatalizáció a késői [[Latin nyelv|latinban]] is végbement, ezért kezdték el az eredetileg minden helyzetben k-nak hangzó ''c'' és g-nek hangzó ''g'' betűket magas magánhangzók – ''e'' és ''i'' – előtt és hatására k<sup>j</sup>-nek és g<sup>j</sup>-nek ejteni, aminek következtében ebben a hangkörnyezetben később elől képzett hangokká ''(cs/dzs, c~dz~sz/zs'' stb.) alakultak. Az [[újlatin nyelvek]]ben a jésítés még tovább folytatódott és több mássalhangzóra, illetve mássalhangzó-kapcsolatra is kiterjedt; különösképpen jellemző ez az [[iberoromán nyelvek]]re.
[[Kategória:Hangtan]]
| |||