„Faludy György” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta14) |
a felesleges unicode karakter ki AWB |
||
20. sor:
[[1946]]-ban tért haza, a [[Népszava|Népszavánál]] helyezkedett el. [[1947]]-ben megjelent az ''Őszi harmat után'' című verseskötete, illetve a ''Villon balladák'' már a 14. kiadásnál tartottak. A rasszizmust megvetette, az ő vezetésével döntötték le [[1947]]. [[április 26.|április 26-áról]] [[április 27.|27-ére]] virradó éjjel [[Prohászka Ottokár]] Károlyi-kertbéli szobrát. A kommunista hatalom mégis kezdettől fogva ellenségesen viszonyult hozzá, további művei nem jelenhettek meg. [[1949]]-ben (több más forrás szerint azonban nem 1949-ben, hanem 1950 közepén) hamis vádak alapján letartóztatták, s [[Gábori György|Gábori Györggyel]] és [[Egri György|Egri Györggyel]] [[Kistarcsai Központi Internálótábor|Kistarcsára]] internálták, majd a [[recski kényszermunkatábor]]ba zárták. Az ÁVH börtöneiben, illetve a táborokban írt versei [[1983]]-ban [[München]]ben jelenhettek meg először ''Börtönversek 1950–1953''<ref name="dia">{{cite web|url=http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?docId=0000000039&secId=0000003270&mainContent=true&mode=html|title=Faludy György Börtönversek 1950–53|publisher=dia.jadox.pim.hu|accessdate=2017-03-03}}</ref> címmel.
<center>{{Idézet 2|''Az
''Legfőbb gondom az volt, hogy verseimet emlékezetembe véssem; eladdig mindig szenvedélyemnek ismertem más verseinek megtanulását, de a magaméit figyelmen kívül hagytam. Ha az első négy sort elkészítettem, elmondtam magamnak nyolcszor-tízszer; a következő négy sorral ugyanezt tettem, aztán a nyolcat ismételtem ötször-hatszor, és így tovább, míg a napi, átlagos 40 sor penzummal elkészültem. Reggelenként felmondtam magamnak mindazt, amit addig írtam: száz sort, ötszázat, ezret…''
''A fogdáról egész kötet költeménnyel – ezzel a kötettel – fejemben jöttem ki. Ezek után számos rabtársam tanulta meg azokat a verseket, melyeket jobbaknak, vagy a legjobbaknak tartottam. A megtanulás indoka nemcsak a kölcsönös, törhetetlen szeretet volt, melyet akkor és azóta egymás iránt érzünk és nemcsak a magyar nép sajátsága, a költészet iránti, merem remélni múlhatatlan lelkesedés. Sőt még nem is az, hogy ezekből a versekből – akármilyen is legyen irodalmi értékük – erőt tudtak meríteni. Hanem elsősorban az a tény, hogy költeményeimet meg kívánták menteni az utókor számára. Az akkori helyzetben, gyönge fizikumommal rendkívül valószínűtlennek tűnt, hogy túlélem Recsket. A túlélést, számos társammal együtt, nemcsak annak köszönhettem, hogy Sztálin későn ugyan, de a számunk legkedvezőbb pillanatban patkolt el, hanem elsősorban annak, hogy Nagy Imre lett a miniszterelnök, aki a büntetőtábort feloszlatta…''|Faludy György<ref name="dia"/><ref>{{cite web|authorlink=Faludy György|title=Börtönversek
Szabadulása után fordításokkal kereste kenyerét, majd [[1956]]-ban ismét elmenekült az országból.
|