Wikipédia

„Széchenyi lánchíd” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
(Összes ellenőrzésre váró szerkesztés megjelenítése)
[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
7 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta14)
Nincs szerkesztési összefoglaló
21. sor:
| hosszúsági ívmásodperc = 37
}}
A '''Széchenyi lánchíd''' (a köznyelvben általábangyakran csak '''Lánchíd''') a [[Buda (történelmi település)|Buda]] és [[Pest (történelmi település)|Pest]] közötti állandó összeköttetést biztosító legrégibb, legismertebb [[híd]] a [[Duna|Dunán]], a [[Magyarország|magyar]] [[főváros]] egyik jelképe, egyben az első állandó híd a teljes magyarországi Duna-szakaszon. Építését [[gróf]] [[Széchenyi István]] kezdeményezte és finanszírozását [[báró]] [[Sina György]] szervezte, a legnagyobb adományt is ő adta a klasszicista stílusban tervezett híd megépítésére. Sina György a nagy befektetésre tekintettel 87 évre kapott [[Közlekedési vám|hídvám]]-szedési jogot, ami azonban csak 20 évig tartott, mert az 1867-es [[kiegyezés]] után a magyar kormány az 1870. évi XXX. törvénycikk alapján<ref name=":0">[http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=5436 1870. évi XXX. törvénycikk]</ref> megváltotta a hidat Sina fiától és örökösétől, [[Sina Simon]]tól.<ref name=":1">[http://www2.vizugy.hu/vir/vizugy.nsf/d3bd02c8fb72f9ffc1256bb3002c9801/dba4a8ee528916bec125714e00376a18?OpenDocument Széchenyi István és Sina György közös vállalkozásai], vizugy.hu</ref> A munkálatok [[1839]]-ben kezdődtek, a kész hidat [[1849]]. [[november 20.|november 20-án]] avatta fel [[Julius Jacob von Haynau|Haynau]]. Tervezője az [[angolok|angol]] [[William Tierney Clark]], a kivitelezés irányítója a [[skótok|skót]] származású [[Clark Ádám|Adam Clark]]<ref>Eredeti neve: Adam Clark, születési helye Edinburgh, 1834-től kis megszakítással Magyarországon élt és dolgozott, itt telepedett le.</ref> volt. Utóbbiról nevezték el az [[Budai Váralagút|Alagút]] és a Lánchíd közötti teret ([[Clark Ádám tér]]). A hídfők kőoroszlánjait [[Marschalkó János]] [[lőcse]]i szobrászművész készítette. A híd megépítésének teljes költsége (előmunkálatok, a budai oldalon lévő kincstári épületek megváltása, Pestnek és Budának kifizetett kárpótlás) 6,575&nbsp;millió [[Konvenciós forint|aranyforintot]] tett ki, ebből maga a híd 4,4&nbsp;millióba, az összköltség kétharmadába került.<ref>{{Cite web |url=http://www.blv.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=64&Itemid=1 |title=Belváros-Lipótváros Vagyonkezelő Zrt. honlapja |accessdate=2008-10-22 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20081231013138/http://www.blv.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=64&Itemid=1 |archivedate=2008-12-31 }}</ref>
 
A [[második világháború|II. világháború]] végén a visszavonuló [[Németország|német]] hadsereg, maga mögött felrobbantotta. Az újjáépített, némileg megszélesített hidat első felavatásának 100. évfordulóján nyitották ismét meg. Legutóbb [[1986]]–[[1988]]-ban újították fel. A [[Pilon (hídépítés)|pilonok]] [[boltív]]ein lévő régi [[Kádár-címer]]eket a [[Szent Korona|Szent Koronával]] kiegészített [[Kossuth-címer]]ekre [[1996]]-ban cserélték vissza. A budai hídfő jobboldali oroszlánjának talapzatára a [[Széchényi család]] címere került, rajta a család latin jelmondatával "(Si) ''Deus pro nobis, quis contra nos''" (Ha Isten velünk, ki ellenünk?). A hidat a nyári hónapok hétvégéin és bizonyos ünnepi alkalmakkor lezárják a járműforgalom elől, átadva a gyalogosoknak.
40. sor:
 
=== A Lánchíd Részvénytársaság ===
Az [[1836]]. évi XXVI. törvénycikk rendelte el a híd megépítését. Ennek alapján a törvényhozás 30 tagú Országos Küldöttséget választott az építkezés ügyeinek intézésére, melynek elnöke József nádorNádor, egyik tagja pedig Széchenyi lett. Széchenyi [[1837]] januárjában nyilvános felhívást tett közé, melyben felszólította a vagyonos embereket, hogy vállalják el a költségek viselését, illetve minden hozzáértő szakembert, hogy ötleteikkel, tapasztalataikkal segítsék elő a jelentős építmény megvalósítását. Ennek számottevő eredménye nem lett. Ezután Széchenyi az Országos Küldöttség nevében is felkérte Sina Györgyöt, hogy vállalja el az építkezés pénzügyeinek intézését, aki némi habozás után 1837. [[február 25.|február 25-én]] kelt levelében a megbízást elfogadta, és hamarosan megalapította a Lánchíd Részvénytársaságot, melynek elnöke lett.
[[Kép:Salomon Meyer Rothschild Litho.JPG|jobbra|bélyegkép|A bécsi Salomon Rothschild és mások az 1839-től kiadott részvények egyharmadát vették meg]]
A bécsi Salomon Rothschild és a pesti Wodianer Sámuel és Fia bankház később szintén társult, ők együttesen az 1839-től kiadott részvények egyharmadát vették meg, míg Széchenyi azok 3%-át; a többi kiadást Sina maga fizette. A híd 13-szor annyiba került, mint amennyibe az ezzel egy időben épült Nemzeti Múzeum.<ref>{{Cite web |url=http://www.tte.hu/toertenelem/67/943 |title=Lőrinc László: Árral szemben. HVG 2009. november 21. |accessdate=2011-07-16 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20120922233014/http://www.tte.hu/toertenelem/67/943 |archivedate=2012-09-22 }}</ref>
54. sor:
A hídépítés ellenzői a törvényjavaslat tárgyalása során még utoljára megpróbálkoztak a terv meghiúsításával: érvük az volt, hogy felesleges ezt a munkát angol szakemberekkel végeztetni. Főleg a Hoffmann testvérek és [[Maderspach Károly]] [[hámor (fémfeldolgozás)|vashámor]]-tulajdonosok ajánlatára, valamint a vállalatuknak a hídépítés terén elért újításaira hivatkoztak. Maderspachék valóban építettek vashidakat, úttörő jellegű szerkezetük a vonórudas [[ívhíd]] technológia volt, melynek segítségével 56 [[méter]]es nyílást is sikeresen áthidaltak. A Pestet és Budát összekötő hídra vonatkozó ajánlatukban a legnagyobb nyílás 114 méter lett volna a Clark által tervezett 202 méteres helyett.
 
Széchenyi a lényeget abban látta, hogy egy tapasztalt szakember irányítsa a munkálatokat. Tisztában volt a híd ügyét fenyegető veszéllyel, és el akarta kerülni a bukást. Tartott attól, hogy Maderspachék nem lesznek képesek megbirkózni a feladattal, ugyanis a tapasztalataik meglehetősen hiányosak voltak az alapozások terén. Tekintve a munka során előfordult azzal kapcsolatos nehézséget, valószínű, hogy nem tudták volna megfelelően elvégezni a feladatot. Végül Széchenyi sikeresen rávette a törvényhozók többségét, hogy a szerződést jóváhagyják, amit az [[1839]]. [[május 14.|május 14]]-i szentesítésszentesítést utánkövetően törvénybe iktattak, mint [[1840]]. évi XXXIX. törvénycikket.
 
A magyar nemzet nevében [[József nádor]], a Lánchíd Részvénytársaság részéről pedig [[Sina György]] által aláírt szerződés kimondja, hogy a részvénytársaságnak saját költségén kell két mederpillérű lánchidat építenie. Fontos pont, hogy amíg a szerződés érvényben van – 87 éven keresztül – a hídtól egy-egy [[mérföld]] távolságon belül más híd nem építhető, valamint hogy a hídon átkelőknek [[vám]]ot kell majd fizetniük. A híd közelében csak a részvénytársaság beleegyezésével létesíthető bármely másfajta átkelőhely vagy [[komp]]járat. A hídon beszedett vámból származó jövedelem a részvénytársaságot illette, amely a fenntartási költségeket is állta. A szerződés a híddal kapcsolatos [[tulajdonjog]]i, [[pénzügy]]i és egyéb kérdéseket is rendezte.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Széchenyi_lánchíd”