„Viktória (operett)” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Prolog: Winkler Gábor: Operett, Szubjektív kalauz egy varázslatos világban, 2013. I. kötet, 55. oldal |
→Második felvonás: Winkler Gábor: Operett, Szubjektív kalauz egy varázslatos világban, Tudomány Kiadó, 2015, 55. oldal |
||
70. sor:
===Második felvonás===
Az amerikai követség Moszkvában, 1921-ben.
Viktória kerüli a találkozást egykori szerelmével: még miindig őt szereti, de esküje Cunlight-hoz köti. Kérleli férjét, adjon diplomata-útlevelet a menekülteknek, és segítsen visszajutniuk Magyarországra. A helyzet úgy hozza, hogy a szerelmesek mégis találkoznak, s bár Koltay kérleli, hogy szökjön vele, az asszony sem akarja cserbenhagyni férjét. Egy orosz tiszt kopogtat a nagykövetségen, kezében a paranccsal: a nagykövetnek át kell adnia a házába befogadott menekülteket, a zendülésért halálra ítélt Koltay főhadnagyont és tisztiszolgáját. A nagykövet ekkor döbben rá, hogy akinek menedéket kínált, az felesége egykori udvarlója, e tekintetben tehát szerelmi vetélytársa. Mégis, személyes sérelmén felülkerekedne megtagadja a parancs teljesítését. Koltay azonban Viktóriát a maga számára végleglesen elvesztettnek gondolva, önként az oroszok kezére adja magát. Viktória ájultan esik össze szerelmese elfogása láttán. Cunlight számára most válik nyilvánvalóvá: felesége szíve még mindig Koltayért dobog. Figyelmezteti feleségét, hogy egykor megállapodtak, ha bármikor úgy gondolják, hogy terheli valami kapcsolatukat, békésen elválnak egymástól. Úgy érzi, most ilyen helyzet állt elő, ezért visszaadja menyasszonya szabadságát.
===Harmadik felvonás===
Dorozsma főtere, 1922-ben.
Egy év telt el. Viktória elvált férjétől, s világ körüli utazást követően visz
<br />{{csonk-szakasz}}
| |||