„Askelón” változatai közötti eltérés

Az első régészeti leletek a Neolitikum (kőkorszak, kb. i. e. 8000–4200) végéről valók, de az első jelentősebb város csak a kora bronzkorban alakult ki (i. e. 3300–2200). Az akkori város kikötőként és szárazföldi kereskedelmi csomópontként is funkcionálhatott, majd az i. e. III. évezred végén, s a kb. i. e. 2200–2000-ig tartó rövid hiátust követően a II. évezred elején egy nagy, erődített kánaánita várossá bővült. A masszív sáncfal 150 holdnyi (kb. 0,6 km²²) területet fogott közre. Ekkortájt csak egyetlen nagyobb város volt a térségben, Hácór, amely kb. 0.8 km²²-nyi területen helyezkedett el. A tudósok erre a korszakra datálnak egy szenzációs régészeti leletet, amelyet az ókori Askelón helyén tártak fel. E híres tárgyi emlék egy ezüst bikaborjú, melynek mérete kb. 10,2 cm*11,5 cm, s amely feltehetőleg Élt vagy Baált reprezentálja.

Nem sokkal a háború után a városban rekedt lakosok is végleg elhagyták Majdalt, és Gázába települtek. Ezután egy zsidó település alakult ki Migdal-Askelón néven, amelyben 1949-től zsidó bevándorlók telepedtek le. 1955-ben Askelónt várossá nyilvánították. Az akkori 43&nbsp;km²²-es területe azóta 55&nbsp;km²²-re bővült. Ma fő bevételi forrásai az ipar és a turizmus.<ref>Avi-Yonah, Michael; Efrati, Natan; Orni, Efraim, „Ashkelon” in: ''Encyclopaedia Judaica, Second Edition'', Vol. 2 (Jerusalem: Keterpress Enterprises, 2007), col. 567–569</ref>