„SMS Nürnberg (1906)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Egyeztetés - alanyt állítmánnyal
Egyeztetés...
156. sor:
Räsch főtűzszerész a hajó elsüllyesztésére kiadott parancsot (18:30) követő utolsó perceire a következőképpen emlékezett vissza:
 
{{idézet|A fűtők és gépkezelők valamint a fedélzet alatt tartózkodó emberek feljöttek és a parancsnak megfelelően a függőágyak ládáihoz léptek. Hamarosan mindenki függőággyal vagy valamilyen más úszóképes tárggyal szerelkezett fel és azzal hagyta el a fedélzetet. Mikor a magát vízbe vető emberek nagy része 30-40 méterre eltávolodott a hajótól, a „Kent” ismét tüzet nyitott. Az első ellenséges gránátok a vízben úszok legsűrűbb csoportja közé csapódtak be. Az elsőtiszt, v. Bülow sorhajóhadnagy, a tengerészfőorvos [Marine-Stabsarzt] Dr. Luedtke, Berndt tengerészhadnagy, Köhler tiszthelyettes és jómagam a jobb oldali 5. löveg mögött keresettkerestünk fedezéket. Mikor a zászlót [Gaffelflagge] ellőtték, az elsőtiszt parancsot adott egy másik zászló kitűzésére. Berndt tengerészhadnagy egy csónakzászlót hozott és a jobb oldali hátulsó kutterdarun rögzítette azt, mivel a hátulsó árbócon már nem volt kötél. Miután a „Kent” felhagyott a tüzeléssel, láttam az adjutánst, Graf v. Spee (Otto) tengerészhadnagyot a hátulsó felépítményen hátra menni, a tüzértiszt, Kendell sorhajóhadnagy is hátrament a többi tiszthez a felépítményeket összekötő hídon [Laufbrücke]. – Úgy tűnt, hogy a parancsnok, v. Schönberg sorhajókapitány a „Kent” utolsó sortüze által veszítette életét a parancsnoki toronyban. – A csónakmester [Bootsmann] néhány ember segítségével vízre tette az első kuttert, melyben csak sebesültek kaptak helyet, köztük Pichert számvivőtiszt [Oberzahlmeister], akinek az egyik keze hiányzott. Alig távolodott el a csónak pár méterre a hajótól, mikor korábban nem észlelt, repeszdarabok által okozott sérülések miatt süllyedni kezdett. A még sértetlennek tűnő hullámtörő csónakot [Brandungsboot] is még rendben le tudták ereszteni, de rövid idővel később a benne ülőkkel együtt felborult.
 
A tisztek – első tiszt, tüzértiszt, torpedótiszt, adjutáns, tengerészorvos, Berndt tengerészhadnagy és Schack tartalékos tengerészhadnagy – a hátsó felépítményen álltak és egy „Kent” számára küldendő, a sebesültek egy csónakkal való elvitelével kapcsolatos jelzésen tanakodtak. Az adjutáns hozott egy zseblámpát, amivel leadtak egy morzejelet a „Kent” felé, de ezt nem észlelték mivel még elég világos volt. Az elsőtiszt kiadta még a parancsot a köztes fedélzet összes ablakának kinyitására, hogy a hajó gyorsabban megteljen és elsüllyedjen. A „Nürnberg” egyre inkább megdőlt a jobb oldalára, ami miatt a fedélzeten fekvő sebesültek lassan a vízbe csúsztak. Az adjutáns a hátsó felépítményen előrement, többet már nem láttam őt. A végén az elsőtiszt a jobb oldali 4. löveg korlátjánál már bokáig vízben és kabát nélkül állt. Innen kiáltott háromszoros hurrát a császárra. A „Nürnberg” körül ekkor már nyugodtabbá vált [a légkör], mivel a még életben maradottak eltávolodtak tőle, míg a többség a hideg miatt elgémberedve sodródott a vízben.