„Manchester United FC” változatai közötti eltérés

 

=== A kezdetek (1878–1945) ===

A klub 1878-ban alakult Newton Heath L&YR FC néven, a Lancashire-Yorshire vasúti társaság [[Newton Heath]]-i depójának csapataként. A játékosok akkoriban zöld mezt viseltek aranyszínű csíkokkal. Első pályájuk a [[North Road]]on rendkívül rossz állapotú volt. Innen költöztek át a [[Bank Street]]re 1893-ban. Egy évvel korábban léptek be az angol labdarúgó ligába, és függetlenné váltak a vasúti társaságtól. Nevükből kikerült a L&YR rövidítés, tehát Newton Heath FC-ként működtek tovább. Nem sokkal ezután, 1902-ben a klub közel került a csődhöz, adóssága közel 2500 [[Font sterling|fontra]] rúgott. A végrehajtók bezárták a Bank Streetet is.<ref>Murphy, Alex (2006): "A Newton Heath-től az Old Traffordig" című könyve kiváló képeket tartalmaz a klub korai történetéből.</ref>

 

A következő tíz évben azért küzdöttek, hogy az élvonalban maradjanak. Nehéz szezonok után 1922-ben végül kiestek, de három év múlva visszajutottak. A [[második világháború]]ig tartó időszakban hullámvasutazásba kezdtek az első két osztály között. A világégés előtti utolsó évadban sikerült bent maradniuk a Division One-ban.

 

1945-ben került sor [[Matt Busby]], az első, később igazán híressé vált menedzser kinevezésére a Unitednél. Nem voltak különösebb elvárások vele szemben a vezetőség részéről, ő dönthette el, hogy kit tart meg, ad el vagy igazol le, és teljes mértékben ő állította össze az edzéstervet is. Busby azért nem a [[Liverpool FC|Liverpool]] vezetőedzője lett, mert ott nem kapott volna ekkora szabadságot tervei megvalósításához. A mester nem egy játékost, hanem egy segédet ([[Jimmy Murphy]]) szerződtetett elsőként. A kockázat, amelyet a korábbi Liverpool-játékos kinevezésével vállalt a [[manchester]]i alakulat, már az első években megtérült. 1948-ban FA-kupát nyert a csapat, 1947-től 1949-ig pedig második volt. Ezek a sikerek főként három helyi születésű játékosnak, [[Stean Pearson]]nak, [[Jack Rowley]]-nak és [[Charlie Mitten]]nek voltak köszönhetőek (Pearson és Rowley az FA-kupa-döntőn is betalált). A negyedik nagy közönségkedvenc [[Allenby Chilton]] volt.

[[Fájl:Munich memorial plaque.JPG|right|bélyegkép|250px|A müncheni tragédiában elhunytak emlékét őrző emléktábla az [[Old Trafford]]nál]]

Busby az 1960-as évek elején megkezdte az újjáépítést, leigazolta többek között [[Denis Law]]-t és [[Pat Crerand]]ot. Az utánpótlás-nevelés szintén nagy szerepet kapott, hiszen ekkoriban került fel a profik közé a legendássá vált [[George Best]] is. Az [[Észak-Írország|északír]] fiú remek fizikummal rendelkezett, de nem ez volt a fő erőssége. Rendkívül jól kezelte labdát, gyors volt és bármilyen védőfalon képes volt átjutni. A megújult gárda 1963-ban elhódította az FA-kupát, de a Division One-ban mindössze a 19. helyen zárt, 1965-ben és 1967-ben viszont bajnokok lettek. Az 1968-as BEK-szereplés remekül sikerült nekik, hiszen bejutottak a döntőbe, ahol hosszabbítás után 4:1-re verték az [[Eusébio]] féle [[SL Benfica|Benficát]]. A United lett az első [[Anglia|angol]] csapat, amely elhódította a kor legértékesebb európai trófeáját. A keretben három [[Aranylabda|aranylabdás]] játékos is volt ([[George Best]], [[Denis Law]] és [[Bobby Charlton]]). 1969-ben Busby lemondott a vezetőedzői állásról, helyét a tartalékcsapat edzője, [[Wilf McGuinness]] vette át.

 

[[File:Manchester The United trinity.jpg|bélyegkép|upright|A '''United Trinity''' , azaz a '''Szentháromság'''. Best (balra), [[Denis Law]] (középen) és [[Bobby Charlton]] (jobbra) szobra az [[Old Trafford]]on]]

A United kereste Busby utódját, de hosszú ideig nem akadtak rá a megfelelő mesterre. McGuinness alatti első szezonjukat a kiábrándító nyolcadik helyen zárták. Az 1970–71-es idény sem indult nagyobb sikerrel, ezért a szakember úgy döntött, hogy visszatér a tartalékokhoz. A vezetőknek sikerült visszacsábítaniuk Busbyt, akivel a magabiztosság is visszatért, de csak az évad végéig. Időközben olyan játékosok távoztak, mint [[Nobby Stiles]] vagy [[Pat Crerand]].