„Szalamiszi csata” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Bevezető szerk. |
bevezető bővítése, információk hozzáadása |
||
1. sor:
{{csata infobox
| név = Szalamiszi csata
15 ⟶ 14 sor:
}}
A szalamiszi csata a görög és a perzsa hajódhadak között i.e. 480-ban lezajlott tengeri ütközet volt, a szalamiszi tengerszorosban, amely már a harmadik - egyben döntő - nagy görög-perzsa ütközet volt a [[Marathóni csata|marathóni]] és a [[Thermopülai csata (i. e. 480)|thermopülai csata]] után.
A szalamiszi csata stratégiailag hatalmas jelentőségű volt, hiszen a perzsák, győzelmük esetén nagyon közel kerülhettek volna a hőn áhított Athén elfoglalásához, a görögök sikere pedig nagy csapás lenne a hódító perzsák számára. Nem meglepő tehát, hogy '''Xerxész''', a perzsa király, nem bízta a véletlenre a csatát: 150 ezer fős sereggel és óriási hajóhaddal vágott neki a feladatnak. A görögök azonban tudták a marathóni csata után, mi ellenfelük gyenge pontja, így volt idejük felkészülni és komoly hadihajóflottát építeni.
A görögök hajói jóval nehezebbek és nagyobbak voltak, egyben lomhák is, három evezősorral és döfőorral, míg a kétszeres túlerőben lévő perzsa hajók kicsik, fürgék és jól manőverezhetőek voltak, így könnyedén elsöpörhették volna a helléneket. Ezt a görögök is tudták, így egyetlen esélyük a győzelemre az volt, ha becsalogatják a perzsákat a szűk szalamiszi tengerszorosba. A perzsák óriási hibát követtek el azzal, hogy felvették a harcot: ha pusztán ott állomásoznak, és jelenlétükkel lekötik a a görög hadat, egy kisebb részük partra tudott volna szállni a Peloponnészoszi-félszigeten, ami a perzsa hadjárat igazi célja volt. Ezzel szemben rátámadtak a görögökre, ami katasztrofálisan végződött.{{Görög-perzsa háborúk}}
== A perzsa-görög ellentétek kialakulása ==
31. sor:
== A csata ==
[[Szeptember 22.|Szeptember 22]]-ének hajnalán már mindkét fél felkészült a csatára. A közeledő perzsa flotta bal szélén nyomult előre a föníciai hajóraj, a jobb oldalon haladtak az ióniai görög városállamok hajói a perzsákkal szövetséges [[Milétosz]]ból, [[Szamothraké]]ból és [[Epheszosz]]ból. A flotta derékhadát a kis-ázsiaiak alkották babiloni és méd íjászokkal. Szemben velük felsorakoztak a görög gályák: jobb oldalon az athéni, balra a spártai, középen pedig a kükládiai hajók. Themisztoklész cselhez folyamodott: elküldte egyik szolgáját a perzsákhoz azzal a hírrel, hogy a görög hajóflotta visszavonul. A perzsák így annak érdekében, hogy a Szalamisz körüli öböl mindkét kijáratát lezárhassák, kettéosztották flottájukat. Ezen kívül a [[Pireusz]] felé vezető bejáratnál, a Pszütaleia-szigeten is tettek le csapatokat. A csel bevált, s a perzsák indították meg a támadást, a görögök pedig folyamatosan visszahúzódtak, hogy kikerüljék őket, becsalogatva a perzsa hajókat ezzel a keskeny szorosba. Miután a perzsa flotta nagy része már a szűk szorosban helyezkedett el, lehetetlenné vált a manőverezés, a görög gályák ellentámadásba lendültek. A perzsák először csak a görögök csatakiáltását, a karimarit hallották, majd látták, hogy a görög háromsorevezősök iszonyatos sebességgel megindultak feléjük. A három evezősoros görög hadihajók szélviharként csaptak le a perzsa hajóhadra. A gályák – orrukon súlyos, bronzborítású, csőforma döfőorral – az ellenséges hajókra rontottak, szétforgácsolták evezőiket, bezúzták az oldalukat, és lékeket lyukasztottak rajtuk a vízvonal alatt. A használhatatlanná vált, vízzel megtelt hajók perzsa legénysége a gályapadokon fulladt vízbe, vagy a görög hajókról érkező lándzsaszúrások végeztek velük. Az athéni hajók bronzból készült orra sorra tépte fel a perzsa hajók oldalát. A perzsák ekkor döbbentek rá, hogy elszámították magukat és kétségbeesetten próbáltak a bajból – ezzel együtt a szorosból is – kilábalni, de csak saját támadó hajóikkal gabalyodtak össze. Hajók százai sodródtak szorosan egymás mellé, így fedélzetük tág teret kínált a kézitusára. Az összecsapásban az athéni hopliták fölénye a föníciai tengerészekkel szemben a csata kimenetele szempontjából döntő volt. A kiválóan képzett hopliták a kézitusában messze felülmúlták a perzsa harcosokat is. Csak az ióniai görögök tudták egyenlő eséllyel felvenni ellenük a harcot.
A csata már fentebb említett szereplője, a [[halikarnasszosz]]i [[I. Artemiszia]] királynő, miközben az athéni háromevezősök elől menekült, megpróbálta úgy megtéveszteni őket, hogy egy perzsa hajóba hajtott, méghozzá olyan intenzitással, hogy az elsüllyedt. Xerxész, aki nagyszámú kíséretével az ''Aegalosz-hegy'' lejtőin foglalt helyet, hogy onnan kísérje figyelemmel az ütközetet, azt hitte, Artemiszia görög gályát süllyesztett el, s embereihez így szólt: ''A perzsa férfiak asszonyokká válnak, az asszonyok pedig férfiakká.''<ref>{{cite web |url=http://www.perseus.tufts.edu/cgi-bin/ptext?lookup=Hdt.+8.88 |title=Hérodotosz, 8.88 |date= |accessdate=2010-07-18 |author= |authorlink= | publisher= |work=www.perseus.tufts.edu |format= |language=angol }}</ref>
52. sor:
* Geoffrey Regan: ''Döntő csaták Szalamisztól a Golf-háborúig'', Panem-Grafo, 1993, {{ISBN|963-7628-45-2}}
* Stig Förster, Markus Pöhlmann, Dierk Walter: ''A világtörténelem nagy csatái Szalamisztól Sínaiig'', Corvina, 2003, {{ISBN|963-13-5239-0}}
*Vida Péter: Európa sorsfordulói, Tóth könyvkiadó ISBN 978-80-89723-56-0
== Jegyzetek ==
57 ⟶ 58 sor:
== Külső hivatkozások ==
* [https://web.archive.org/web/20090208204932/http://k2.jozsef.kando.hu/~guczi/TORI/perzsa.htm Görög–perzsa háborúk]{{lektor}}
{{portál|ókor}}
| |||