„Mercedes-Benz S osztály” változatai közötti eltérés

{{nincs forrás}}

 

Ez a modell volt az első, amibe V8-as motort építettek.

 

A hetvenes évekre a Mercedesnél úgy gondolták, hogy ideje olyan autót gyártani, amivel fel tudják venni a versenyt a többi nagy autóval szemben, az amerikai piacon. Az addig gyártott autók sem voltak kicsinek nevezhetők, de az amerikai monstrumokhoz képest nem voltak versenyképesek azon Amerikában. Megszületett hát a W116-os modell, ami kifejezetten erre a piacra lett tervezve. Nemcsak a karosszéria lett gigantikusan nagy, de megjelent egy vadonatúj fejleszésű benzinmotor is a 6900 cm3-es (6,9 l) V8-as a 450SEL 6.9-es modellben. Ehhez három sebességes automata váltó csatlakozott. A modell számtalan új fejlesztéssel rendelkezett, ilyen volt pl. az automata klímaberendezés. A motorpalettája sokkal bővebb volt, mint elődjének, már csak azért is mert megjelent benne a 300-as szívó[[dízel]] és turbodízel öthengeres motor. Utóbbi nagy sikert aratott az Egyesült Államokban.

 

Ezt a modellt 1979-ben mutatták be a frankfurti autószalonon. 1980-ban került sorozatgyártásra, és a márka egyik legsikeresebb szériájává nőtte ki magát. Leginkább V8-as motorral szerelték, de természetesen nem maradhatott ki a választékból a soros hathengeres, és a dízel motorok sem. Egészen 1985-ig csak öthengeres dízelmotorral lehetett kapni, majd ekkor bemutatkozott a Mercedes történetében az első, személyautóhoz rendelhető 3000 cm3-es soros hathengeres szívó és turbodízel. Ehhez ötsebességes mechanikus vagy négysebességes váltómű csatlakozott. Új fejlesztés volt még az 5600 cm3-es V8-as, ami nemcsak gazdaságosabb volt elődjeinél, hanem 279 lóerejével igazi erőgépnek is számított. Kizárólag (mint minden V8-ast) automata sebességváltóval szerelték.

 

A W140-es "bálna" nem hiába kapta becenevét; méreteivel minden idők legnagyobb S-osztályú autója. A szériába rengeteg biztonsági fejlesztést építettek bele. Megjelent az ETS, az ESP, az ASR, EBV és még sorolhatnánk. A motorpalettán már csak dupla vezérműtengellyel ellátott motorok voltak, és a legnagyobb (brutális) újdonság volt, a 600SEL (később S600) V12-es 6000 cm3-es motor, ami 408 lóerőt továbbított a kerekekhez. Ötsebességes váltómű csatlakozott a motorhoz, és az extralistája "végtelen" volt. Persze az alapfelszereltség sem volt szerénynek mondható. Szériában járt az ajtószervó, a biztonsági ablakemelő, infrarendszer és tolatóradar. Az 1995-ös modellfrissítés után megjelent az új, 300-as turbodízel motor, dupla vezérműtengellyel és 24 szeleppel.

 

1998-ban mutatkozott be a párizsi autószalonon a W220-as modell, és még abban az évben elkezdődött a sorozatgyártása.

A motorpaletta lényegében nem változott (a benzineseket tekintve), viszont a dízelek terén megjelentek az új Common rail motorok. A szenzáció a V8-as S400CDI volt, amely duplaturbóval rendelkezett és 250 lóerő teljesítménnyel. Ezt a szériát kizárólag ötsebességes, szekvenciális váltóval szerelték. Később a 2002-es modellfrissítésnél jelent meg az új 5500 cm3-es V12-es bi-turbo motor, 500 lóerővel. Még ugyanekkor bemutatták a szintén 12-hengeres bi-turbó S65 AMG-t, ami 612 lóerőt és 1000 Nm nyomatékot adott le. Végsebessége az elektronikus szabályozás miatt "csak" 250 km/h, de 360-ig skálázott kilométerórája mindent elárul.

 

 

== Források ==