„Wittelsbach Erzsébet magyar királyné” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta14) |
|||
108. sor:
== A merénylet ==
Erzsébet [[1898]]. szeptember 9-én [[Genf]]be utazott annak ellenére, hogy kísérete nem tartotta kellően biztonságosnak/előkészítettnek látogatását,<ref>Corti, 1989, 438-440. o.</ref> próbálva lebeszélni ez irányú terveiről, sikertelenül.<ref>http://epa.oszk.hu/00000/00003/00037/erzsebetmitosz.html</ref> Másnap a kis számú (úti)kíséretének vele maradt tagjával, [[Sztáray Irma|Sztáray Irmával]] a Beau Rivage Szállóból a [[Genfi-tó]] partján húzódó sétányon a hajóállomásra sietett,<ref>http://epa.oszk.hu/00000/00003/00037/visszaemlekezesek.html#sztaray</ref> amikor [[Luigi Lucheni]] olasz [[anarchizmus|anarchista]] fellökte, és egy hegyesre élezett reszelővel szívtájékon szúrta.<ref>http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1898_szeptember_10_erzsebet_kiralyne_meggyilkolasa/</ref>
Az elkövető vallomásában magára vállalta a merénylet kizárólagosságát, arra is utalva, hogy nem Erzsébet volt eredeti célpontja, hanem az [[orléans]]-i herceg, s az ő váratlan távozását követően döntött arról,<ref>http://mult-kor.hu/20130910_vaktaban_valasztott_aldozatot_sisi_merenyloje</ref> hogy más úgyszintén prominens személyt kíván „helyette” megölni, lehetőleg valamely uralkodócsalád tagját. Ekkor értesült a sajtóból Erzsébet genfi tartózkodásáról.<ref>Niederhauser Emil: Merénylet Erzsébet királyné ellen. Budapest, Helikon, 1985</ref> A rablótámadásnak vélt merényletet követően Erzsébetet járókelők udvarhölgye közreműködésével felsegítették, tovább folytatva sétájukat, elérve az induló hajót. Nem sokkal később azonban rosszul lett a fedélzeten, kísérői fűzője meglazításakor szembesültek sebesülésével. A királyné utolsó mondata magyarul hangzott el, udvarhölgyeihez szólva kérdezte: "''Mi történik velem?''" A kapitány Sztáray kérésére visszatért a kikötőbe, ahonnan hordágyon szállították az eszméletét vesztett uralkodónét korábbi szállodai lakosztályába. Az ellátására kirendelt orvosok már csak a halál beálltát tudták megállapítani.<ref>Sztáray Irma: ''Erzsébet királyné kíséretében''. Budapest, Gabó, 1998</ref> (Egyes újabb orvostörténeti vélekedések szerint, ha megfelelő kórházi ellátást kap és időben megműtik, a korabeli viszonyok esetén is megmenthető lett volna.)
| |||