|
== Klubtörténet ==
=== nincs is olyan nekik és nem is lesz :D ===
A Manchester Cityt '''West Gorton (St Mark's)''' néven [[1880]]-ban alapította Anna Connel és a St. Mark's templom két gondnoka, akik [[Manchester]] Gorton nevű kerületében, egy vasgyárban is együtt dolgoztak. [[1887]]-ben a gárda új pályára, a [[Hyde Road]]ra költözött, mely a város [[Ardwick]] nevű részén volt, keletre a központtól. A csapat új neve '''Ardwick AFC''' lett. [[1892]]-ben alapító tagjai lettek a Labdarúgó Liga másodosztályának. Az 1893–94-es idényben anyagi gondjaik támadtak, ami miatt újraalakultak '''Manchester City FC''' néven.
A City első sikerét [[1899]]-ben érte el, amikor megnyerte a másodosztályt, így feljutott az élvonalba. [[1904]]. [[április 23.|április 23-án]] megnyerték első komolyabb trófeájukat, mikor a [[Bolton Wanderers FC|Bolton Wandererst]] 1–0-ra verték az [[FA-kupa]] döntőjében. A duplázáshoz sem sok kellett volna, hiszen a bajnokságban másodikok lettek. Nem sokkal a kupasiker után a csapat büntetést kapott, mivel az Angol Labdarúgó-szövetség által meghatározott összegnél nagyobb fizetést adtak néhány játékosuknak. [[1906]]-ban 17 játékost tiltottak ki a Kékektől, köztük [[Billy Meredith]]-et is, aki a város másik csapatához, a [[Manchester United FC|Manchester Unitedhez]] igazolt. [[1920]]-ban egy tűzvészben elpusztult a Hyde Road főlelátója, így a klub [[1923]]-ban átköltözött a [[Maine Road]]ra.
Az 1930-as években a [[manchester]]iek egymás után kétszer is bejutottak az [[FA-kupa]] fináléjába. [[1933]]-ban vereséget szenvedtek az [[Everton FC|Evertontől]], de egy évvel később legyőzték a [[Portsmouth FC|Portsmouth]]-t. [[1937]]-ben megnyerték első bajnoki címüket, de rögtön a következő szezonban kiestek, bár minden csapatnál több gólt szereztek. Az 1950-es években szintén két egymást követő [[FA-kupa]]-döntő következett, melyek közül az elsőt elvesztette, a másodikat megnyerte a City csakúgy, mint 20 évvel korábban. [[1955]]-ben a [[Newcastle United FC|Newcastle United]] volt az ellenfél, [[1956]]-ban pedig a [[Birmingham City FC|Birmingham City]]. Utóbbit 3–1-re verte a csapat úgy, hogy [[Bert Trautmann]] kapus törött nyakkal játszott.
[[1963]]-ra ismét a másodosztályban találta magát a gárda, [[1965]] januárjában a [[Swindon Town FC|Swindon Town]] elleni meccsükre mindössze 8015 néző volt kíváncsi, ez máig élő negatív rekord. Nyáron [[Joe Mercer]]re és segédjére, [[Malcolm Allison]]ra bízták a csapat irányítását. Első szezonjában Mercer feljuttatta a Cityt az élvonalba és tehetséges játékosokat igazolt, például [[Mike Summerbee]]-t és [[Colin Bell]]t. Az 1967/68-as idényben aztán megnyerték második bajnoki címüket, azzal, hogy a szezon utolsó napján 4-3-ra verték a [[Newcastle United FC|Newcastle Unitedet]]. [[1969]]-ben ismét megnyerték az [[angol labdarúgókupa|FA-kupát]], így a következő idényben indulhattak a [[Kupagyőztesek Európa Kupája|KEK]]-ben, melyet a [[Górnik Zabrze]] elleni [[bécs]]i döntőn meg is nyertek. A [[angol labdarúgó-ligakupa|Ligakupát]] is hazavihették, amivel az övék lett a második csapat, mely egy szezonon belül nemzetközi és hazai trófeát is nyert.
A trófeákért való küzdelem az 1970-es években is folytatódott, kétszer másodikok lettek a bajnokságban, [[1974]]-ben pedig bejutottak a Ligakupa-döntőbe, de ott kikaptak. Az egyik legemlékezetesebb pillanat az 1973–74-es idény végén jött el a City számára. Ekkor a nagy rivális [[Manchester United FC|Manchester Unitednek]] győznie kellett volna, hogy elkerülje egy kiesést, de éppen egy korábbi Vörös Ördög, [[Denis Law]] gólja ejtette ki őket. Utolsó nagy trófeájukat [[1976]]-ban nyerték, amikor a [[Newcastle United FC|Newcastle United]] elleni győzelemmel elhódították a [[angol labdarúgó-ligakupa|Ligakupát]].
Az 1960-as és 1970-es évek sikereihez képest a jövő visszaesést hozott a klub számára. [[1979]]-ben [[Malcolm Allison]] lett a menedzser, aki nagy összeget költött új játékosokra, például [[Steve Daley]]-re, de egyikük sem vált be. A vezetőedzők folyamatosan váltakoztak, csak az 1980-as években hét különböző mester ült a kispadon. [[1980]]-ban ugyan bejutottak az [[FA-kupa]] döntőjébe, de kikaptak a [[Tottenham Hotspur FC|Tottenham Hotspur]] elleni megismételt találkozón. [[1983]]-ban és [[1987]]-ben is kiestek az élvonalból. [[1989]]-es visszajutásuk után ötödikként végeztek a Division One-ban, ekkor [[Peter Reid]] volt a mesterük. Távozása után azonban ismét romlott a [[manchester]]iek formája. [[1992]]-ben alapító tagjai lettek a [[angol labdarúgó-bajnokság (első osztály)|Premier League]]-nek, majd [[1996]]-ban kiestek. Két szezonnal később elérték történetük legrosszabb pontját, ők lettek az első nemzetközi sikereket elért csapat, mely kiesett a harmadosztályba.
A kiesés után az új elnök, [[David Bernstein]] nagyobb pénzügyi fegyelmet követelt meg, mivel elég kaotikus állapotok uralkodtak a pénzügyeket illetően. A City első próbálkozásra visszajutott a másodosztályba, a rájátszás döntőjében a [[Gillingahm FC|Gillinghamet]] verték. Ezt követően zsinórban másodszor is feljutottak, de a [[Premier League]] még túl erősnek bizonyult nekik és [[2001]]-ben kiestek. Az új idény kezdete előtt [[Kevin Keegan]] vette át a gárda irányítását. A 2001–02-es idényben megnyerték a másodosztályt, közben klubrekordnak számító pontot szereztek és gólt lőttek.
[[Fájl:City Wigan1.png|thumb|275px|A Manchester City (kékben) támad a [[Wigan Athletic FC|Wigan]] ellen az angol kupában, [[2006]] január.]]A 2002/03-as szezon volt az utolsó, melyet a Kékek a [[Maine Road]]on töltöttek. Közben 3-1-re verték a [[Manchester United FC|Manchester Unitedet]], ez volt az első győzelmük a rivális csapat felett 13 éve. Majd az [[UEFA-kupa|UEFA-Kupába]] is bekerültek a Fair Play-táblázaton elért jó eredményük miatt. A szezon után átköltöztek a [[City of Manchester Stadion]]ba.
[[2005]] márciusában Keegan elhagyta a csapatot, helyére [[Stuart Pearce]] érkezett, akivel az utolsó nyolc meccsen nem szenvedtek vereséget és majdnem kijutottak az európai porondra is. A 2005–06-os évadot remekül kezdték és novemberig az első hatban voltak, de aztán rendkívül rossz formába kerültek és mindössze a 15. helyet szerezték meg.
A 2006–07-es idényben a csapat legnagyobb gondja a gólszerzéssel volt, hazai pályán mindössze 10-szer találtak be, ami új negatív rekord. Ezt követően kirúgták Pearce-t és a szakmai stáb nagy részét.
[[2007]] júliusában a korábbi [[angol labdarúgó-válogatott|angol]] szövetségi kapitány, [[Sven-Göran Eriksson]] lett a City menedzsere. Első három meccsüket – köztük egy [[Manchester United FC|Manchester United]] ellenit is – sorozatban megnyerték, úgy, hogy nem kaptak gólt, de mindkét jó sorozat megszakadt az [[Arsenal FC|Arsenal]] ellen. Sorozatban 10 hazai meccset nyertek meg, a sorozat az [[augusztus 15.|augusztus 15-i]] [[Derby County FC|Derby County]] elleni sikerrel kezdődött és a [[Tottenham Hotspur FC|Tottenham]] elleni [[december 18.|december 18-i]] Ligakupa-vereséggel ért véget. Ezt követően ismét megverték a Unitedet, de az eredmények visszaestek. Két meccsel a szezon vége előtt az elnök elárulta, hogy szeretne megválni Erikssontól, ez nem tetszett a szurkolóknak, de [[2008]]. [[június 2.|június 2-án]] megtörtént. A Kékek végül kilencedikek lettek, de bejutottak az [[UEFA-kupa|UEFA-kupába]], amiben ismét a Fair Play-táblázat segített nekik.
=== Manszúr sejk és a fellendülés ===
2008 nyarán a klubnak új tulajdonosa lett, amivel a Manchester City a világ leggazdagabb futballcsapatává vált. Ez lehetővé tette már a szezon előtt olyan játékosok igazolását, mint a korábban innen eligazoló [[Shaun Wright-Phillips]], [[Vincent Kompany]] vagy [[Robinho]]. Az új edző [[Mark Hughes]] lett, akinek azonban nem lett túl sikeres a szezonja, mindössze tizedik lett a City, de az [[UEFA-kupa|UEFA-kupában]] viszonylag sokáig meneteltek, a negyeddöntőben estek ki. De a téli és a következő szezon előtti igazolások (pl. [[Shay Given]], [[Kolo Touré]], [[Joleon Lescott]], [[Nigel de Jong]], [[Emmanuel Adebayor]], [[Carlos Tévez]], [[Adam Johnson (labdarúgó)|Adam Johnson]]) a 2009-2010-es szezon kezdésénél erősen éreztették a hatásukat: az első 4 meccset úgy nyerték meg, hogy gólt sem kaptak, majd megverték az [[Arsenal FC|Arsenal]]t (4-2). Ezt a sorozatot a városi rivális állította meg egy parádés meccsen ([[Michael Owen]] a 96. percben állította be a 4-3-as végeredményt), majd egy igen hosszú döntetlen-széria kezdődött, ami miatt [[Mark Hughes]]t elküldték. Utódja az Interrel 3 bajnoki címet szerző [[Roberto Mancini]] lett. A City a szezonban végig esélyes volt a 4. helyre, a BL-selejtezőt érő helyet eldöntő meccset azonban a [[Tottenham Hotspur FC|Tottenham]] ellen 1-0-ra elvesztette. A Manchester City [[Shay Given]] és a cserekapus [[Stuart Taylor]] sérülése miatt kölcsönvette az utolsó három meccsre [[Fülöp Márton]]t, aki e kis időben csapata egyik legjobbja volt.
|
