|
Miután tanulmányait befejezte, a jogi doktori címért folyamodott, azonban a lipcsei egyetem ezt fiatal korára való tekintettel megtagadta tőle. Erre az [[Altdorf bei Nürnberg|altdorfi]] egyetemhez fordult, ahol 1666. november 5-én tartott fényes disputációja után a jogi doktori címet elnyerte. Tudományos jártassága és ügyessége oly nagy hatással volt, hogy az altdorfi egyetemen tanári állásra kapott meghívást, amit azonban nem fogadott el.
Ezután [[Nürnberg]]be ment, ahol a [[Rózsakeresztesek|Rózsakeresztesek rendjébe]] állt be, sőt ott titkárrá is lett. Nürnbergi tartózkodása alatt főeseménynek tekintendő Johann Christian von Boyneburggal, a [[mainz]]iMainzi Választófejedelemség|mainzi választófejedelemség]] miniszterével kötött ismeretsége, ami nemsokára barátsággá fejlődött. Ez nagy befolyással volt életére; ugyanis alkalmat adott neki a nagyvilág viszonyaiba való betekintésre és arra, hogy a politikai pályán is működjék. Boyneburg ajánlásával mutatkozott be Mainzban, ahol az akkor uralkodó nagyherceg [[János Fülöp mainzi érsek|Johann Phillipp von Schönborn]] bíboros mindjárt szolgálatába fogadta (1670). 1672-ben diplomáciai küldetés keretében ment [[Párizs]]ba és ott hazájának nagy szolgálatokat tett. Párizsi tartózkodása által lett Leibniz francia író és ezzel a világirodalom tagja. Ezen tartózkodása még azért is fontos volt reá nézve, mert itt sok tudóssal, többek között [[Christiaan Huygens|Huygensszel]] ismerkedett meg, aki neki matematikai tanulmányaiban nagy segítője volt. Az e korban tett fölfedezései közül legnevezetesebb a számológépe, amely a [[Blaise Pascal|Pascal-félét]] fölülmúlja, mert vele nemcsak összeadni és kivonni, hanem szorozni és osztani is lehet. E fölfedezésének köszönhette, hogy 1673-ban a londoni akadémia tagjai közé választotta. De az erre következő évek legnagyobb felfedezése mégis csak a [[differenciálszámítás]], amit 1676-ban talált föl. [[Isaac Newton]] 11 évvel előbb geometriai úton találta föl a fluxió számítását, és így Newtoné a feltalálás elsőbbsége; de az is igaz, hogy Leibniz nagyobb eredménnyel is foglalkozott e tárggyal, úgyhogy a jelenleg használt módszer a Leibniz-féle. A két tudós azonban a prioritásért elkeseredett küzdelmet kezdett, ami egész Leibniz haláláig folyt, amikor a kérdést pártatlan tudósok, mint [[Leonhard Euler]] stb. döntötték el. Leibniz ebben a harcban nem úgy viselkedett, amint tőle várnák, sőt elkeseredésében Newtont egyszer plagizálónak mondta.
[[1676]]-ban visszatért a [[Német-római Birodalom]]ba és János Frigyes [[braunschweig]]-[[lüneburg]]i és hannoveri herceg mellett volt könyvtáros és tanácsadó. [[1691]]-től kezdve a [[wolfenbüttel]]i könyvtár is az ő felügyelete alá került. Nemsokára hercegi udvari tanácsos, később igazságügyi tanácsos lett. 1687-től 1690-ig nagy utazásokat tett: beutazta [[Németország]]ot és [[Olaszország történelme|Itáliát]]. Ebben az időben történeti munkákat adott ki, amelyek főképpen a [[Welf-ház]]zal foglalkoznak.
|
